Ha bármit teszek, bármit csinálok, utána

léptek vonulnak, mint temetéseken:

a gyermek, aki évekkel ezelőtt voltam,

az elsőszerelmes kamasz, aki voltam,

a katona, aki voltam azokban a napokban

és az ősz férfi, aki pár órája voltam,

és még mások, idegenek is, akik voltam

és … Tovább »

Emberek, akiket már soha többé nem fogok látni,

velem együtt ülnek, velem együtt esznek.

Agyában a kisgyermek azt álmodja,

hogy búvár lesz, vagy pilóta.

És mindnyájukat ugyanaz a fésű fésülte,

mindnyájukat egy irányban. És a halottak

hallelujáznak, porral teli … Tovább »

Az asdódi csatában estem el, a függetlenségi háborúban.

Anyám akkor azt mondta felettem: még csak huszonnégy éves. Ma pedig: ötvennégy volna most – mondja -, gyújtja az emlékmécsest, mintha születésnapi tortát gyújtana gyertyát elfújni…

Bánataiba apám belepusztult azóta, … Tovább »

Simogató tavasz az udvaron.

Egy fa virágban. Négy kislány játszik

két szent nyelvóra között

az emlékfal előtt, amelynek

márványán Levi, Sonino, Cassuto

és más nevek

nyílegyenes sorokban, mint az újságlapon

vagy mint a Tóra tekercsein.

A fa úgy áll ott, … Tovább »

Ez a templom ismeri sokaságát a vizeknek
amik nem bírják ezt a szerethet kioltani.
Fejemet befödöm a karommal,
amely vállamból indul, nem messze a szívemtől.
Nem kell sapkácska. Hálás köszönet. Ez
múzeum. Ez üres sír,
azoké, akik fölkeltek belőle
feltámadásra vagy új … Tovább »

Miféle turisták ezek?

Az emlékezet sötét kutyái rájuk dobják sötétségüket.

Belépőjegy nélkül lépnek be a zsinagógába,

fekete papír sapkácskáikat a kapu mellől vették, egy dobozból.

A mennyezetről aranyozott vezeklés forog el csöndesen

az üres padsorok fölé, … Tovább »

Fák nélkül vándorolnak a levelek,

test nélkül bolyong a vér

távol a vérerektől

s alvad meg minden útján.

És a szavak pedig elbitangolnak a szájtól,

új szájra sóvárogva.

Meg kell végre gyógyítani a földet

a történelemtől

és a köveknek pihenniük kell,

még … Tovább »