A Kóhelet (Prédikátor könyve) 3. fejezetében olvashatjuk: „Mindennek megvan az órája és minden dolognak a maga ideje az ég alatt.” Csak hát mi is voltaképpen az idő?

Szent Ágoston a Vallomásaiban közzétett emlékezetes válaszában erre úgy felelt, hogy ha nem kérdezik … Tovább »

Nem egész egy héten belül a köztársasági elnök és a miniszterelnök szájából ugyanaz a roppant mód bántó tévedés, vagy inkább szándékos csúsztatás hangzott el.

Novák Katalin a Parlament előtti beiktatásakor, mintegy illusztrálva, hogy mennyire különbözőek vagyunk, … Tovább »

Mi köze a Pegasus botrányhoz a zsidóságnak, az ősi zsidó hagyománynak, vagy az 1948-ban létrejött modern Izrael államnak? Mit szándékozik ezzel sugallni a politikai hirdetmény megtervezője abban az országban, amelyben a Medián által publikált legfrissebb felmérés szerint az ország … Tovább »

Minden ceremoniális reprezentációnak megvan a maga jól érthető politikai nyelvezete.[1]

A győztes római császárok a hagyományos és kötelező ikonográfia szerint megkoreografált triumphus során keltették életre világraszóló győzelmüket s „mutatták fel” a nagyközösség … Tovább »

A Szombat szerkesztősége a 30 évvel ezelőtti rendszerváltás hatásairól, eredményeiről kérdezte a zsidó közélet résztvevőit: honnan hová jutott el a magyar társadalom és benne a zsidó közösség ez idő alatt? 

Rendszerváltás korabeli emlékeiből mi az, amit legfontosabbnak … Tovább »

Kétségtelenül látványosabb és füleinknek kedvesebb lett volna, ha a nagykövet keresetlenül és kendőzetlenül beolvas a magyar kormánynak a demokrácia állapotáról, az emberjogi kérdések hanyagolásáról, a fékek és ellensúlyok szisztematikus lebontásáról vagy a korrupció mindent … Tovább »

Búcsúztató Berkovits György író, szociográfus temetésén. Elhangzott a Kozma utcai zsidó temetőben, 2018. június 3-án.

Vajon lehet-e, illő-e, rendjén való-e egy fájó búcsúzáskor szóba hozni a nevetést? Gyuri ezt a kérdést úgy tette volna föl, hogy mindez oké-e?

Mert … Tovább »

E sorok írói mindenekelőtt magyarázattal tartoznak. Egy írásra kívánunk reflektálni, amely a Népszabadságban jelent meg, ám válaszunkat – az írott és íratlan sajtószokásokkal ellentétesen, mégis legjobb lelkiismeretünk szerint – az ÉS-ben tesszük közzé. 

“Képzeljük el: elől a felhőoszlop, nyomában a fölfegyverzett zsidó nép,
amint  megérkezik a Sás-tenger partjára. Az emberek fáradtak,
legszívesebben lepihennének, ám távolról vad csatakiáltás hallik, a
közeledő egyiptomiak serege, élükön a fáraóval, az Ámon-Rével
egylényegű istenfiúval. Még egy kis idő, s a két sereg farkasszemet néz
egymással.”