Fenákel Judit két novellája

„Nyilván a szívbetegsége miatt, ami lilára festette a száját. Aztán mégse abba halt bele.” Részlet a szerző K-vonal című kötetéből, mely a könyvhétre jelent meg a XXI. Század Kiadónál.

A Kossuth utcán araszolunk vissza a Piactér felé.  Visszafelé leszálló is, felszálló … Tovább »

Nyolcvanegy éves korában még naponta bejárt a szerkesztőségbe. Pontosan nem tudom, mit csinált, talán levelekre válaszolt a vénséges ERIKA írógépen. De hát nem is volt fontos, hogy mivel tölti az időt, csak ott legyen. Hozzá tartozott a berendezéshez.
A lágertestvérem, mutatta be … Tovább »

Nagyapa
Töredeznek a gyerekkori emlékek. Az egyiknek leszakad a széle, a másiknak foszladozik a közepe. Még határozott körvonalakkal jelnik meg egy arc, de elveszett a hozzá tartozó név, vagy arc nélküli nevek lebegnek a levegőben. Schönfeldnek hívták, Schönfeld Zsuzsának, de hogy … Tovább »

Jankiper előtt korán vacsoráztunk, ahogy illik. Húslevest ettünk, sült csirkét, mintha vasárnap lenne. Aztán gyorsan leszedtük az asztalt, nehogy beállítson valaki, és észrevegye, hogy ünnepelünk. Külön szóltak nekik, figyeljenek bennünket, suttogta anyu, ránk vannak állítva. Egyikünk se kérdezte, kinek szóltak, és kiket kell figyelni. De azért a nevelő apám ünneplőbe öltözött, és elment a Kol Nidrére. 

Ül a sötét udvari szobában a gyújtó­lángra lecsavart konvektor hidegénél, ül a seszínűre fakult slafrokban, rajta a mosásban összement kötött kabát, előtte az asztalon füles pohárban víz, a nyitott pléhdobozban gyógyszerek, Col­farit, Milurit, Donalgin, hashajtók és fájdalomcsillapítók, … Tovább »

Teljes párában holdbéli táj. Fodrozódik a puha, homokos talaj, megemelkedik, apró dombokat formál, lesüllyed, áricot von a dombok köré. Épület sehol. Elöl, középen a sztálinorgona, könnyedén a talaj fölé emelkedik, nem érinti a homokbuckát, meredek ívben röppennek belőle a lövedékek. … Tovább »