Kevés olyan könyv jelent meg az erdélyi magyar irodalomban – ha nem éppen Szilágyi Júlia könyve az egyetlen –, amelyik a románokhoz történő menekülésről szól az 1944-es Vészkorszakban. Erről a menekülésről valahogyan nem illett beszélni.

Mindig sejtettem, hogy valami másra is utal az a szociológiainak képzelt ideológiai kategória, amelyet úgy emlegettek egyes határon túli magyarsággal foglalkozó budapesti kutatók, hogy az erdélyi zsidóság egy “kisebbség kisebbsége” lenne.

 Szilágyi Júlia: Jegyzetek az akváriumból. Esszék, feljegyzések. KOMP-PRESS Kiadó, Kolozsvár, 2010.

Ősidők óta foglalkoztatja az embereket, hogy vajon vizsgálhatják-e éppen azt, amiben benne vannak. Szilágyi Júlia újabb kötetében André Malraux-t idézi: „Aki rálátást … Tovább »

Nemegyszer figyeltem gyerekkoromban, hogy ha egy széket, vagy ágyat reparált, abból mindig nagy baj lett. Amikor ezeket mesélte, derűsen elképzeltem, hogy a gyalu élét próbálja állítgatni, de hol túl mélyen hasít bele a fába, hol nem fog semmit, élesen össze-vissza karcolja a deszka … Tovább »

Manapság,  a magyarországi nemzeti ünnepeken és a hétköznapi sajtóban, egyes tévéműsorokban ismét szalonképessé vált a nyílt antiszemitizmus, nyilvánosan lehet egy szimbolikus, kapedlit viselő bábút felakasztani, majd meggyújtani (2008. márc. 15. Budapest, Blaha Lujza tér), új tömegmozgalmak szónokai (Jobbik, Magyar Gárda, M. Önvédelmi Mozgalom) zsidó- és cigányellenes szónoklatokkal igyekeznek híveket szerezni.