A több mint ötszáz éves múltra visszatekintő törökországi zsidó közösségnek egyaránt osztályrésze a harmonikus együttélés és a durva antiszemitizmus.

Egy tiszt, aki egyedül állított meg 100 szíriai tankot

Lehet-e egy zsidó bevándorláspárti, miközben a muszlimok csak erősítik földrészünkön az akár tettlegességig fajuló antiszemitizmust? Az eddig csak Nyugat-Európában pedzett kérdést végre hazánkban is föl merték tenni. 

Bogár Lászlón már jó ideje csak nevetni szokás. Íme egy példa, hogy ez miért veszélyes hozzáállás.

Elfogásakor hét különböző útlevelet találtak Ahmed H.-nál, s mindben volt schengeni vízum. A röszkei határátkelő elleni támadás egyik irányítója a rendőrség közlése szerint tagja a Tablighi Jamaat iszlám fundamentalista szervezetnek. Elfogása óta a titkosszolgálat vizsgálja a magyarországi migránsmegmozdulások hangadóit. Terrorszervezetek „küldötteit” keresik köztük.

Hogy jelent meg zsidó téma, karakter, vagy karakterek a művében? Miért tartotta fontosnak a témát, vagy, hogy zsidó karaktert szerepeltessen? Milyen szerepet töltenek be könyveiben e karakterek, ha a téma nem közvetlenül érinti a zsidóságot, mi a dramaturgiai jelentősége figurájuknak, illetve zsidóságuknak a művekben? Miben látja e figurák sajátosságait, és hogyan próbálta érzékeltetni? – kérdeztünk írókat. Ezúttal Ménes Attila válaszol.

Irodalmi veszteségeink című sorozatában a Tevan Könyvtár a Magyar Zsidó Kulturális Egyesülettel együttműködve három könyvvel emlékezik a Holokauszt áldozatául esett írókra, költőkre, újságírókra. A három könyv ismert és kevésbé ismert írók, költők újságírók műveiből áll össze, amelyekben a közös a történelmi háttér, hasonlóak a sorsok, a megpróbáltatások. A szorosan vett irodalmi tematikájú kötetek, A valóság valószínűtlen lett. Szemelvények a magyar Holokauszt-irodalomból I. és Lépés a képtelenség sötétjébe. Szemelvények a magyar Holokauszt-irodalomból II. mellett Oly korban éltek. A vészkorszak újságíró-áldozatainak almanachja címmel jelent meg a harmadik. Ennek Murányi Gábor által írt előszavát közöljük.

Hernádi Judit a Mindent Éváról bemutatójáról

Gadó János, a Szombat munkatársa, 2015. szept. 9-i cikkében (A menekültek és a holokauszt) a Holokausztra mint értelmezési keretre összpontosítva sok valós összefüggést szemléltet. Azonban úgy látom, hogy összes fejtegetése a következő álláspontot öleli körbe, takarja el … Tovább »

Világos útmutatást kaphattak az érdeklődők a Nyitott Esték a Rabbival című rendezvényen arra az aktuális kérdésre, hogy miképpen helyes viszonyulnunk a menedékkérők ügyéhez. Oberlander Báruch rabbi, a Budapesti Ortodox rabbinátus vezetője, nem csak azt hangsúlyozta, hogy segíteni kell az „idegeneken”, hanem arra a félelemre is reagált, amely a zsidó közösségekben az iszlám híveivel kapcsolatban kialakult. Az EMIH által szervezett beszélgetésen Juhász Attila politológus előadásából az is kiderült, hogy a menedékkérők befogadásáról szóló uniós jogi keretrendszer összeomlóban van.

Két kerület példaértékű összefogásának eredményeként, Erzsébetváros után a XIII. kerületben is megnyílt „A pesti gettó emlékezete” című kiállítás, mely a Klauzál tér után most az Újlipótvárosi Klub-Galériában látható.

Nagyon komoly bizonyítékokat talált a Daily Beast arra, hogy orosz páncélosokban orosz katonák harcolnak a defenzívába szorult Aszad-rezsim megmentéséért.

Egy újabb kutatás támasztja alá az epigenetikus öröklődés teóriáját, ugyanis kimutatták, hogy a szülőket ért környezeti hatások befolyásolják a gyermekeik génállományát.

Életének 89. évében elhunyt Paskai László bíboros, nyugalmazott esztergom-budapesti érsek. A nekrológok udvariasak; „Nehéz években vezette az egyházat”, „szolgálatát nagyrészt a háborgó tengeren ingó hajón teljesítette”. Így van ez rendjén. Tapintatlan lenne felhozni az ügynökvádakat, vagy azon morfondírozni, írt-e jelentéseket Kádár titkosrendőrségének, és ha igen, kikről és mit.

Trianon helye a magyar társadalmi emlékezetben

“Mohamed prófétasága kötelez”: Muszlim hittételeket tanultak a Radnóti Gimnázium tanulói

Dr. Lőwy Adolf, Marcali utolsó főrabbija

„Minden önéletrajz önigazolásnak számít” – írja életrajzi könyvében Csontváry kapcsán a hét elején elhunyt világhírű magyar orvos-genetikus, Czeizel Endre. A Két életem, egy halálom című kötet funkciója is az önigazolás. Czeizel azért mondott igent M. Kiss Csaba megkeresésére, mert úgy érezte, hazájában teljesen félreismerték. „Teljes mértékben azonos vagyok magammal, de meglehet, nem az vagyok, akinek látszom, illetve nem csak az.” (5.o.) Ha kizárólag a médiából ismertük, akkor a hetvenes évek elején tévédoktornak láthattuk, aki megismertette a magyarokkal a genetika csodáit, a kétezres évek elején pedig leginkább egy gyermekcsempészettel megvádolt bulvárhősnek, aki egy 40 évvel fiatalabb szeretőt tartott a felesége mellett. Czeizel azt szerette volna, ha inkább szakmai sikerei miatt emlékeznének rá az emberek, azok is, akik sosem fordultak meg a rendelőjében. A könyvben „szükséges rosszként” a magánéletről és a perről is mesél, és vall betegségéről is, ami a családi hajlam ellenére végül nem prosztatarák, hanem mieloid leukémia lett. M. Kiss járt Czeizel mindkét családjánál, végigkísérte a második kemoterápia utáni időszakot, és bőven hagyott helyet a könyvben a professzor tudományos értekezéseinek is. Kiderül, hogyan halt meg igazából Semmelweis Ignác, melyik három kifejezést tudta magyarul Milton Friedman, miért nem lett gyereke egy idegen nőnek Gábor Miklóstól, mi a helyes válasz arra, hogy apád faszát, és hogy békélt meg élete utolsó hónapjaira Czeizel Endre Istennel. Kigyűjtöttük a 10 legérdekesebb, legtanulságosabb történetet a könyvből.
Czeizel, az antiszemita

Czeizel gyerekkora az „enyhe antiszemitizmus jegyében telt”. A festő-mázoló-tapétázó céget üzemeltető édesapja a konkurenciát látta a zsidó kisiparosokban, és ezt otthon is gyakran hangoztatta. Czeizel családi antiszemitizmusát, ami akkoriban inkább vegyes érzelmeket jelentett a zsidók irányába, a gimnáziumi féltékenység erősítette fel: ráébredt, hogy a zsidó gyerekek sokkal okosabbak nála. Az egyetemen a zsidó orvosdinasztiák leszármazottjaival kellett versenyeznie, ami tovább táplálta az ellenérzéseit, ám amikor neves zsidó orvosok és újságírók kezdték mentorálni, átértékelte addigi nézeteit. A zsidó genetikát londoni ösztöndíja során kezdte vizsgálni a hetvenes évek legelején. A témáról A zsidóság genetikája címmel dolgozatot is írt, és publikálni is szerette volna: a Valóság című lap szerkesztője nem engedte, hogy megjelenjen, a főszerkesztő viszont Aczél elvtársra bízta a döntést. Aczél bekérette magához a fiatal kutatót, és kérdőre vonta a cikk miatt. Rasszizmussal vádolta, nézeteit pedig a náci Németországban elterjedt eszmékkel állította párhuzamba. Czeizel megvédte a szöveget, és közölte, hogy szerinte a különbségeket nem a zsidó művészek, tudósok génjeiben, hanem a zsidó kultúrában kell keresni, amiből a magyaroknak bőven lenne mit tanulniuk.
„(…) a végén annyira bizalmas viszonyban voltunk, hogy én már pofátlanságra is vetemedtem a búcsúnál: Aczél elvtárs, maga kérdezte, hogy „miért foglalkozik velünk”. Ezek szerint Aczél elvtárs zsidó? És akkor hosszabb csend után azt mondta: „Nem, én kommunista vagyok!” (17. o.)

A teljes cikk itt olvasható.

…aki maga mögött hagyott mindent, hogy megpróbálja, milyen egy Istentelen világban vallástalan zsidóként élni.

Szaúd-Arábia egy olyan szövetségi rendszerben, melyben számíthat az izraeli hadsereg ütőképességére, illetve Egyiptom politikai támogatására, biztonságban érezheti magát.