„1949-50-ben jártunk el a templomba. Egy este hazajött a papám, és azt mondta jiddisül a mamámnak: képzeld, elveszik a zsinagógát. Kezdődtek az antiszemita – „cionistának” – mondott szovjet orvosperek, beszélték, hogy minden zsidót ki fognak telepíteni innen Kárpátaljáról is Birobidzsánba, az úgynevezett zsidó autonóm köztársaságba, a keleti határvidékre.”

A szociológus nagyasszony szerint a pesti liberális értelmiségi hülye,
amivel nem mindig áll módunkban nem egyetérteni, ráadásul a
mezőgazdasághoz végképp semmit se konyít. 

A fiatalokból álló, zsidó kulturális rendezvényeket szervező Marom
Egyesület idén harmadik alkalommal rendezte meg multikulturális
fesztiválját augusztus 4 és 6 között a Bánki-tónál.
 

Hetvenöt éves korában elhunyt Molnár Gál Péter, a Népszabadság és a magyar színházi élet évtizedeken át meghatározó kritikusa, dramaturg és színháztörténész. Néhány hónapja cikket kértünk tőle a Szombat Józsefváros számába Szenes Ivánról, az akkor nemrég elhunyt zeneszerzőről, dalszövegíróról. MGP cikke késve érkezett, akkor nem jelent meg. Közlésének most tragikus aktualitást ad a szerző, az elmúlt évtizedek legendás tájékozottságú, éles nyelvű színikritikusának halála.

Új kuratórium (és felügyelőbizottság) áll a Magyarországi Zsidó Örökség
Közalapítvány (Mazsök élén) – legkésőbb ez év szeptemberétől. A
kétharmad részben kicserélődött testület a honi zsidó politikában
felborult erőviszonyokról tanúskodik.

„Jól ismerem azt a kérdést, hogy kinek van joga Holokauszt Központot
vezetni. Mint az angliai Nottinghamshire egyik metodista lelkészének
fia, nem mondhatnám magától értetődőnek, hogy én alapítottam meg az
Egyesült Királyság Holokauszt Központját. Az sem tekinthető
nyilvánvalónak, hogy éppen engem választottak a Nemzeti Holokauszt
Emléknap elnöki posztjára.

„A Tilos az Á a régi Bakony étteremben volt. Mindig odajártunk. A Fidesz
ott tartotta a gyűléseit lenn a pincében, de volt ott kuplerájtól
kezdve minden. Ha nagy társasággal, barátokkal mentünk az éjszakába,
akkor mindig odamentünk, mert ott biztosan volt hely. Aztán egyszer
megkérdeztük, hogy kié a hely.

Történelmi tartozását akarta rendezni az osztrák főváros, amikor
kiharcolta, hogy otthont adhasson a Makkabiádának nevezett zsidó
sportrendezvénynek.

A hajdan tizennégyezer fős munkácsi zsidó közösség ma 280 főt számlál, nem zsidó, félzsidó családtagokkal együtt. 1946-ban még kétezren voltunk, meséli Lebovics Ábrahám hitközségi elnök, aki épp ebben az esztendőben született, Auschwitzból visszatért szülők gyermekeként, egy közeli faluban és hétéves kora óta él Munkácson. Még az én iskolámban a gyerekek negyede zsidó volt.

A hajdani Rabbiképző Intézetet két legenda övezi. A legenda itt nem valótlanságot jelent, hanem olyan tényeket, amelyek eredeti közegükből kiléptek és az új körülmények között egészen más jelentést vettek föl.

Bíró Dániel halálos jegyességben él a tudással, s mivel a tanulás során
négyezer évnyire repül környezetétől, Lábass Endre először arról
kérdezte, hogy lehet túlélni egy ilyen házasságot úgy, hogy közben az
emberi kapcsolatok is megmaradjanak. A tudományokból éppen annyi
ismeretet szerezhetünk a világról, mint amennyit más emberek által
elsajátíthatunk, felelte a magát tréfásan szabadúszó egyiptológusnak
nevező tudós, aki Halász Pétert, Erdély Miklóst vagy Dixit is a barátai
közt tudhatta.

A Concerto Budapest ma Magyarország legdinamikusabban fejlődő, legfiatalabb nagyzenekara.

Eva Menasse, osztrák író, újságíró Vienna című családregényével új teret
nyitott a zsidó tematikájú irodalomban. Kedélyes és közvetlen
hangvételű, szórakoztató történetében több a fikció, mint a valóság. A
kötet a focista apa, Hans Menasse legendás bécsi csapatáról, a Viennáról
kapta címét.

 „Ne száradjon ki a forrás, és ne fonnyadjon el a fa.”(Spira Lázár egykori munkácsi haszid rabbi)A kettős kisebbségben létező, határon túli magyar zsidó kultúra egyszerre tartozott két közösséghez, és érzékeny volt mindkettő élményeire.„Határtalan” címmel elindított … Tovább »

Hegedűs Zsuzsa szociológus, a Tégy a Gyűlölet Ellen mozgalom alapítója, a Minden Gyerek Lakjon Jól alapítvány elnöke, Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadója.

Jártam már a Teleki téren, jártam már más súlban is itt – igaz, csak
képzeletben. Keleti pályaudvar, végállomás című regényemben a
Karpfenstein utca egyik haszid imaházát írtam meg, a belzi rabbi
követőjével: milyen is lehetett e világ a Rajk-per idején.

Olvasónk írta: Miért is fontos egy keresztény gyökerekkel rendelkező, ám attól
eltávolodó és a zsidó vallásban és izraelita hagyományban új forrást
találó embernek a zsidó hagyomány? Mert példát adhat a vidéki közösségeknek az a
hagyománytisztelet, amellyel a zsidóság a halottaihoz viszonyul.

 Szilágyi Júlia: Jegyzetek az akváriumból. Esszék, feljegyzések. KOMP-PRESS Kiadó, Kolozsvár, 2010.

Ősidők óta foglalkoztatja az embereket, hogy vajon vizsgálhatják-e éppen azt, amiben benne vannak. Szilágyi Júlia újabb kötetében André Malraux-t idézi: „Aki rálátást … Tovább »

Vider Ernő, itt használatos becenevén Hersi bácsi. 89 éves, már alig lát, de lépést tart a világgal: a jiddis dalokra, a héderben tanult imákra éppúgy emlékszik, mint cseh nyelvű tanulmányaira, a cionista mozgalomra, vagy a szibériai lágerévekre. De Dominique Strauss-Kahn szex-botrányát … Tovább »

„Namény utcában, Beregszászon, áll-e még az én szülőházam?” – kérdezi Reichard Piroska 1939-ben a Nyugat hasábjain. A költő, műfordító, tanár 1884-ben született Kárpátalján, akkor még Bereg vármegye Tiszaháti járásának székhelyén. Budapesten szerzett bölcsész diplomát, … Tovább »