Dési János: Antiszemitizmus, cigányellenesség – ugyanaz másként?

„Az antiszemita véli csak úgy, hogy csupán antiszemita. Valójában a bármikor és bármilyen bűnbak-igényre átprogramozható gettóba zárja be magát.”

(Mészöly Miklós: Halk előszó az antiszemitizmushoz, Kirekesztők, Aura Kiadó, 1992., Budapest)

 

Már évekkel ezelőtt tettem néhány megfigyelést az antiszemitizmus – cigányellenesség témakörében.

Első történetünk idején, egy csöppet járunk a rendszerváltás előtt, amikor egy kisvárosi riport-sorozatomban arról írtam, hogyan bánnak a városkában a romákkal, ők miként érzik magukat. E tényfeltárás során, mikor éppen a rendőrségen jártunk kollégáimmal, némi vitába keveredtem a helyi rendőrkapitánnyal, aminek az lett a vége, hogy kifejtettem neki, mégsem helyes az, ha a rendőrség bejáratánál elverik az ügyfeleket, jelesül érkezésemkor egy idős cigány asszonyt. Kitört a botrány, ügyészi vizsgálat, ahogy az kell. És akkor hallottam, amint a városi ügyész – nem látva, hogy éppen belépek a szobába – ekképpen fordult kedélyesen a rendőrkapitányhoz: Ez a Dési cigány vagy zsidó, hogy ezzel foglalkozik? Magyarország, 1989.

Aztán néhány éve, már a Bálint házban, egy neves filmrendezővel beszélgettem, egy a zsidó-kisebbségi létről szóló mozija kapcsán. Valahogy szóba került, hogy romának lenni manapság nagyobb kirekesztettséggel jár, súlyosabb előítéletekkel kell megküzdenie annak, aki romának születik, mintha zsidónak. A híres rendező és a Bálint ház közönsége egy emberként horkant föl. De hát a zsidóellenes előítélet puszta hazugságra és irígységre épül, míg a cigányellenes sztereotípiákban jaj de milyen sok az igazság. A zsidók tanultak, igyekeztek, mindent megtettek, hogy befogadják, elfogadják őket, míg a cigányok…

Majd az Antiszemita közbeszéd Magyarországon című könyvbe írtam egy cikket arról, miként eleveníti fel a vérvád történetét a MIÉP és Csurka István. Ehhez el kellett olvasnom Bary József elfogult és előítéletes emlékiratait a tiszaeszlári bűnperről. (A szorgalmas Gede testvérek kiadásában könnyedén hozzáférhető ma is.) Bizony, a cigányok elleni előítéletek jó része már szerepel benne – csak éppen a zsidókkal kapcsolatban.

E három élmény kapcsán jutott eszembe, talán érdekes lenne megnézni az előítéletek hasonlóságait és különbségeit. És akár zsidó barátaim figyelmét is felhívni arra, az előítélet bárkit sújthat. És ha éppen a romákat, attól annak még minden más demokratának is fájnia kell.

Kovács András Az antiszemitizmus mint társadalmi probléma című tanulmányában hívja fel persze a figyelmet arra, hogy „A zsidóellenesség egyedülálló volta csak részben áll abban, hogy több mint kétezer éve bukkan fel, hol kisebb, hol nagyobb intenzitással a világ legkülönfélébb társadalmaiban. A zsidógyűlöletet mindenekelőtt következményei teszik egyedülállóvá az emberi történelemben.”

Az okok, a következmények sokszor tehát mások az antiszemitizmus és a cigányellenes előítéletek esetében. De a hasonlóság ezzel együtt gyakran megdöbbentő. S a veszély sem kicsi.

„A nácik jóval nagyobb ellenállásba ütköztek volna a zsidók módszeres kiirtásának kezdetén, ha az előző századok és különösen a 19. századi antijudaista-antiszemita szellemi indoktrináció nem dehumanizálta volna a zsidókat. Ha egy embercsoportról évszázadokon keresztül mondogatják, hogy tagjai vérszívó paraziták, élősködők, bacilusok, idegen testek a nemzet szervezetében, akkor nyilvánvaló a megoldás: eltávolítás, fertőtlenítés, védőoltás, karantén, gázkamra.” – veti fel Karsai László A gyűlölet öröksége című tanulmányában.

Ha ilyen következményekkel ma nem is kell számolni, a romaellenes előítéletek közbeszédben való mind egyértelműbb megjelenése, láthatóan, jó táptalajt jelenthet a konkrét cigányellenes támadásokhoz is.

Kertész Ákos hozza szóba egy a Népszava Szép Szó mellékletében megjelent cikkében: „a többségi társadalom nem azért rekeszti ki a kisebbséget, mert az naplopó, munkakerülő, bűnöző, hanem a kisebbség azért válik munkakerülővé, bűnözővé, mert a többségi társadalom a mássága miatt eleve kirekeszti. És a kirekesztettségnek hasonlóak a következményei.”

Nézzünk példákat. Tegyük fel a kérdést „őszinte” honfitársainknak: milyen embercsoportot, kiket jellemzünk a következőkkel: kulturálatlan, mosdatlan, tanulatlan, alaptalanul vádaskodik, sok gyereket csinál. Csal az üzletben, ámde ha egy tagja bűnbe esik, akkor összefognak és megmentik a törvény elől.

Valószínűleg a válaszolók többsége fejében „a” cigány jelenne meg. S tartok tőle, ma már viszonylag kevesen maradtak, akik ezt azért hangosan nem mondanák ki. Egyre kevesebben. Ma az ilyesmik kifejtésével komoly politikai tőke gyűjthető. (Természetesen vissza lehet azzal vágni, tényleg ilyenek „a” cigányok. Ezen írásnak nem különösebben tárgya az, milyenek is valójában. Amúgy ilyenek is, meg másmilyenek is. Elég legyen erről csak annyi Robert Wuthnow Antiszemitizmus és sztereotipizálás című írásából, hogy „A sztereotípia túláltalánosítás, mely olyan jellemzőket tulajdonít egy egész csoportnak, melyek csupán néhány tagjára lehetnek igazak. (…)A sztereotip gondolkodás gyakran valódi információk hiányában alakul ki.”

Mindenesetre a fenti leírás „a” zsidókról szólt eredetileg. Forrása Bartha Miklós Kazár-földön című antiszemita írása. A Lengyelország felől Magyarországra bevándorló zsidókat jellemzi ekként: „Nem tanul, nem művelődik, nem mosdik, csinálja az üzletet és gyermeket. Esküszik hamisan. Sokszor gyújtogat. Megcsonkítja ellensége barmát. Vádaskodik alaptalanul. Szapora, mint a bogár. Élelmes, mint a veréb. Pusztít, mint a patkány. Más a szokása, mint nekünk. Más az erkölcse is. Más az életmódja, a célja, a vágya. Kulturálatlan, mosdatlan, erkölcsi és testi szennyben élő, visszataszító külsejű egyének, csaknem kivétel nélkül.” Amúgy a tiszaeszlári per vizsgálóbírója Bary József emlékirataiban „kiváló megfigyelőerővel adott nagyszerű jellemzés”-nek nevezi ezt.  Nyomozói munkájának pártatlanságát ezek után talán felesleges is számon kérni rajta.

Mostanában sokat hallhatjuk, hogy a cigányok között különösen sok a bűnöző, az erőszakos cselekményeket elkövetők, a gyilkosok.

Krúdy Gyula izgalmas és felettébb tisztességes regényében, A tiszaeszlári Solymosi Eszter címűben, megidéz egy párbeszédet a zsidók bűnösségét először felvető újságíró, Mikecz József és azt a parlamentben többször előhozó antiszemita képviselő Ónody Géza között, ekképpen:

„ – No mi újság Nyíregyházán? – kérdezte Ónody.

– Nem sok újság van.  Csak éppen Grenerczy Bélát, a vasúti pénztárost lőtték kétszer keresztül a kaftános betörők, akik az állomási pénztárt kirabolták.”

És most ne is beszéljünk a vérvádak történetéről – azok speciális volta miatt. De azért azt szögezzük le, évszázadokig tartotta magát, hogy a zsidók időnként, rituális okokból, nem zsidókat, gyakran kisgyerekeket ölnek meg. A zsidók gyilkosok. Sőt, gyakran kifejezetten istengyilkosok. De mint a fenti idézetből látszik, „a” „kaftánosok” közbűntényesek is.

Bartha már idézett könyvéhez fordulunk újra a zsidók bűnöző hajlamáról szóló leíráshoz: „és jöttek. (…) azzal a felfogással, hogy másokat rászedni szabad, másokat károsítani nem cudarság, másokat tönkretenni nem szégyen”.

Néhány publicista ma is bőszen ír hasonlókat, momentán éppen a cigányokról.

Amúgy utálnak dolgozni, földet túrni. Kik? A zsidók persze. Megint Bartha következik: „Az Oroszországból menekülő zsidóság e söpredékének semmi kedve sem volt, hogy földmívelést űzzön.” Persze, tudjuk. Ezért lop, csal, rabol, gyilkol.

S nyilvánvalóan maguk tehetnek arról, hogy gyűlölik őket. Kiket? A Budapesti Hírlap 1882-es cikke a zsidókról szól. Mai – cigányozó – tükörképét hamar megtalálhatnánk egynémely mostani periodikában: „Kik hát  valódi antiszemiták Magyarországon? A zsidók maguk. Azon zsidók tudniillik, akik vagy visszaélnek a törvényes egyenjogúsággal vagy kivonják magukat a polgári kötelességek egyenlő teljesítése alól. Ezek terjesztik a zsidógyűlöletet”.

Szép kis gyűjteményem van mai lapkivágásokból, amely szerint a cigányellenesség egyetlen oka maga a cigányság. Nincs új a lap alatt.

Szintén szép összeállítást lehetne azoknak a korabeli művekből előkeresni, amelyek arról szólnak, tulajdonképpen a liberális elit tehet minderről, amelyik nem engedi őszintén szembenézni a problémával, s így megoldani azt. De ezt talán majd máskor.

Az előítéletekkel sokat foglalkozó Csepeli György mindenesetre így foglalja össze tanulságunkat:

„A barikád az emberi értékek világának jó és rossz erői között húzódik, s ilyen értelemben véve az antiszemita távolról sem csak a zsidókat gyűlöli. Gyűlöli mindazt, ami a kultúra évezredei során kikristályosodott értékekhez, a szabadsághoz, az igazságossághoz, a moralitáshoz, a szépséghez, a minden ember veleszületett méltó emberi élethez való jogához fűződik.” Mutatis mutandis, aki a romákat, az is.