Németország és a modernkori bevándorlás

A II. világháború óta, de főleg a hetvenes-nyolcvanas évektől kezdve Németország, történelmi komplexusa miatt az empátia és a társadalmi igazságosság eszményképét próbálja képviselni. Bevándorlás- és multikulti-pártinak lenni ma Németországban (és Európa-szerte) azonos a felvilágosult, kulturálisan kifinomult kozmopolita műveltséggel, életstílussal és világszemlélettel; ami szemben áll a migrációt ellenző – kulturálatlan, rasszista idegengyűlölőként megbélyegzett – gondolkodásmóddal.

Európa „őslakos” népessége egyre csökken és öregszik, egyre kevesebb munkavállalónak kell egyre több nyugdíjast eltartania, s ez a probléma Németországot különösen érzékenyen érinti. A német lakosság (a japánokkal fej-fej mellett haladva) világviszonylatban az egyik leginkább elöregedett: a medián életkor 46,1 év, a lakosság 42%-a 50 év feletti.^[1]

Az előrejelzések szerint a német lakosság 2060-ra további 19%-kal apadhat:

minden harmadik német 65 év feletti lesz; tehát két aktív dolgozónak kell majd egy nyugdíjast eltartania.^[2] Mindez súlyos terhet ró a gazdaságra, az ország munkaerőhiánnyal küszködik. Demográfiai problémáját, s a hiányzó munkaerő pótlását a németek – a nyugdíjkorhatár kitolása és a családanyák munkába állítása mellett – újfent és egyre inkább a bevándoroltatással próbálták orvosolni az elmúlt években.

Mindez azonban a német értékek, szokások gyökeres megreformálását kívánja. Németország ugyanis a közelmúltig nem tipikusan a bevándorlók országa volt, és tradicionálisan nem is a dolgozó anyák Mekkája. A munkavállaló kisgyermekes nőket néha „Rabenmutter”-nek titulálják. (A kifejezés a hollóra utal, aki kitaszítja fiókáit a fészekből.) Jelenleg nagyjából 4 millió nő – vagyis a női munkaerő egynegyede – dolgozik, jobb híján, alulfizetett 17 órás mini-állásban kiskorú gyermeke mellett.

Az Európán belüli migráció már nem hozza meg a kívánt eredményt. Németországban is az a tendencia, hogy az EU tagállamokból érkező, főleg görög és spanyol vendégmunkások fele, általában egy éven belül elhagyja az országot.

Így Berlin arra a meglátásra jutott, hogy a megoldás kulcsa – kényszeredetten – Európán kívül keresendő: meg kell könnyíteni az EU-n kívüliek munkavállalási feltételeit. Mindezt annak ellenére, hogy a tapasztalatok a migránsok integrálásával kapcsolatban eddig nem túlságosan bíztatóak – kiváltképp a nagyszámú török kisebbség integrálása járt ellentmondásos eredményekkel.^[3]

A Képzett Szakemberek Kezdeményezés keretében 2012-ben könnyítéseket vezettek be a felsőfokú képzettséggel rendelkezők számára a tartózkodási engedély megszerzéséhez.

A rákövetkező évben lehetővé tették az Európai Unión kívülről érkező szelektív bevándorlást: 2013 nyarától tárt karokkal várják a vendégmunkásokat 18 középfokú szakképzettséget igénylő szektorba, mint amilyen a villanyszerelő, betegápoló, stb. A letelepülni vágyóknak elég felmutatni egy szakirányú képesítést igazoló oklevelet.

A Gazdasági és Energiaügyi Szövetségi  Minisztérium által létrehozott „Make it in Germany” honlapon, több nyelven tájékoztatják, sikersztorikkal és a Benetton cég reklámjaira emlékeztető – kultúrák közötti barátságos együttélést reprezentáló – idilli képekkel csábítják a hiányszakmákba a megfelelő képzettséggel rendelkező jelentkezőket.^[4]

A valóság kevésbé rózsaszín. Németországban az elmúlt évtizedekben problematikusnak mutatkozott a gazdasági bevándorlók, főként a moszlimok bizonyos csoportjaival való együttélés.

Németországban 10 millió külföldi

vagy migrációs háttérrel rendelkező egyén él, akik az össznépesség 13%-át alkotják. Közülük nagyjából 3,8-4,3 millió muszlim vallású, s ebből 3 millió lehet török származású. Nagyjából felük rendelkezik ma német állampolgársággal.

A migránsok beáramlása a volt NSZK területére az 1960-as években kezdődött. Németország 1961 októberében kétoldalú foglalkoztatási megállapodást írt alá Törökországgal. Az országba érkezett gazdasági migránsok 85%-a török állampolgár volt. Számos szekuláris iráni is érkezett a 60-as években, nagyrészt tanulók. Az irániak sikeresen illeszkedtek be a német társadalomba, amit az iráni tudósok és üzletemberek átlagon felüli számaránya tanúsít.

A németek a törökökre vendégmunkásként (Gastarbeiter), vagyis ideiglenes gazdasági bevándorlóként tekintettek, akiknek a kétoldalú szerződés értelmében is két éven belül el kellett volna hagyniuk az országot. Ám a gastarbeiterek maradtak, mert az első, 1973-as olajárrobbanásig volt igény a munkaerejükre. 1965-ben Erhard kancellár alatt a „külföldi-törvény” (Ausländergesetz) értelmében korlátozott jogokat is kaptak.

A 60-as években Németország még élvezte a bevándorlók nyújtotta előnyöket, akik olcsó munkaerejükkel a gazdasági csoda hajtóerejévé váltak. A törökök az alulfizetett fizikai munkák átvállalásával a korábbi német kékgalléros proletariátus számára lehetővé tették a felfelé mozdulást a társadalmi ranglétrán.

A németek arra számítottak, hogy a törökök jelenléte átmeneti lesz, így az első évtizedekben nem nagyon gondoltak arra, hogy szükséges lenne irányelveket lefektetni vagy bármiféle rendszert kiépíteni, ami megkönnyítené a török migránsok beilleszkedését. Utóbbiak pedig nemcsak maradtak, hanem sokan a családjukat is áttelepítették, így számuk megsokszorozódott. Integrálódni nem tudtak, visszavándorolni nem akartak, így „egy

párhuzamos társadalmat alakítottak ki a maguk számára.”^[6]

Németországnak 40 évébe telt, mire rájött, nem áltathatja magát: a bevándorló kisebbségek státuszát rendeznie kell. 2000-ben került terítékre az állampolgársági törvény reformja és a letelepedettek honosításának kérdése. Migrációs, menekültügyi és integrációs főbiztost neveztek ki ki, több csúcstalálkozót rendeztek az integráció témájában. 2006 óta a muszlimok helyzetét javítani szándékozó Iszlám konferenciákat tartanak, s megalakult a Muszlimok Koordinációs Tanácsa.^[7]

A multikulti doktrínája az etnikumokat arra bátorította, hogy hűek maradjanak kultúrájukhoz és származási helyükhöz, és ekképp próbáljanak beilleszkedni a befogadó országba. A dogma azonban végül oda vezetett a német gyakorlatban, hogy a muszlim bevándorlók nagy része fittyet hány a német jogrendszerre, az iszlám együttélési előírásainak különböző értelmezéseit követi, a többségi társadalomtól elidegenülve él, ami elkerülhetetlenül megkülönböztetést és szegregációt eredményez.

Németországban a török fiatalok iskolázottsága alacsony, körükben kiemelkedően magas a munkanélküliség aránya és a bűnözési ráta; a társadalmi szakadék nyilvánvaló és egyre mélyül.

A német állam által készített „Muslime In Deutschland” felmérés^[8] 2007-es adatai szerint a muszlimok 94%-a egyetért avval, hogy a bevándorlóknak meg kell őrizniük az anyaország kultúráját. 47%-uk úgy gondolja, hogy az iszlám parancsolatainak való engedelmesség fontosabb, mint a demokrácia. 66%-uk vallja, hogy az iszlám az egyetlen igaz hit. 51%-uk úgy látja, hogy hosszútávon az iszlám egyeduralkodóvá válik az egész világon. 47%-uk ért avval egyet, hogy minden igazhívő muszlim kötelessége a hitetlenek áttérítése az iszlámra. 44% hisz abban, hogy a hitükért folytatott fegyveres harcban elesett muszlimok a paradicsomba jutnak. 38%-uk szerint az iszlámra leselkedő – a nyugat által képviselt – fenyegetettség indokolja, hogy a muszlimok erőszakkal védjék meg magukat. S a fiatalok egynegyede határozottan kijelenti, hogy az iszlám közösség szolgálatában hajlandóak fizikai kényszerítés alkalmazására a hitetlenekkel szemben. 52,1 százalékuk szerint a vallási oktatás megköveteli a Korán iskolák látogatását. Ezekbe az intézményekbe Törökországból delegálnak tanítókat négyévente. A legtöbb oktatónak köze sincs a német értékekhez és még a német nyelvet sem beszélik. A tapasztalat az, hogy Korán-iskolákból kikerülő nebulók körében megugrik a fundamentalista orientáltságúak száma.

A „migrációs hátterű” lakosság körében a munkanélküliség 36%, miközben a lakosságnak csak 20%-át alkotják.[9] A német állami szociális ellátás szerint minden német állampolgársággal rendelkező felnőtt korú munkanélküli havi 482 euro pénzbeli juttatást kap. Ezen felül a szülők minden 18 év alatti gyermek után további 200 euróra jogosultak és rezsikiadásaikat, – lakbér, fűtés, áram, egészségbiztosítás és tömegközlekedés – szintén az állam fedezi. A németországi törökök gyerekeinek 70%-a nem rendelkezik érettségivel.

Tehát nem is remélhető, hogy a következő generáció sikeresebben tud majd integrálódni a munkaerőpiacon.^[10]

Az egyre súlyosbodó helyzet ellenére a politikai elit évtizedekig próbálta a nyilvánosság előtt eltusolni a kőkemény tényeket, és mindent megtett, hogy elkerülje a kényes téma felhozatalát és bármiféle konfrontációt a bevándorlás és a muszlim kisebbség kérdésében.

A mainstream média és a baloldali elit által propagált polkorrektség miatt tilos volt kritizálni a multikultit. Aki mégis megtette, azt zsigerből lerasszistázták, lenácizták, lehetetlenné téve a hiteles és őszinte párbeszédet a kultúrák közötti együttélés kihívásairól – amit az elmúlt években a szociális tervezés nagymesterei végül kényszeredetten bevallottak.

Parázs vitát robbantott ki 2010 augusztusában Thilo Sarrazin szociáldemokrata politikus ‘Németország felszámolja önmagát’ (“Deutschland schafft sich ab“) című sikerkönyve. A befolyásos bankár, politikus és közgazdász szerző kertelés nélkül kijelentette, hogy

a muszlim bevándorlás „gigantikus hiba” volt.

A könyv központi tézise, hogy az át nem gondolt bevándorlás politika kulturális hanyatláshoz, pénzügyi csődhöz és a német társadalom öngyilkossághoz fog vezetni.

Sarrazin nem éppen finomkodva fogalmazott: „Senkit sem kell tisztelnem, akit az állam tart el, és aki ugyanekkor elutasítja ezt az államot, aki nem tesz meg mindent gyermekei taníttatásáért és egyre csak újabb fejkendős kislányokat produkál. S ez vonatkozik a berlini törökök 70 és az arab lakosság 90%-ára. Nagyon sokan közülük nem is szándékoznak integrálódni.”^[11]

Továbbá: „A törökök ugyanúgy hódítják meg Németországot, mint az albánok Koszovót: magasabb születési arányszámukkal.”

Sarrazin nagy port kavart és a rasszizmus vádját magára vonó kijelentéseitől a politikai elit reflexszerűen elhatárolódott, mígnem a közvélemény-kutatások kimutatták, hogy a német lakosság 56%-a egyetért velük és csak 28%-uk utasítja el nézeteit azok teljességében. A könyv bestseller lett és hatására a bevándorlás kérdése a rivaldafénybe került.

Pár hónapra rá, 2010 októberében Merkel kancellár pártja, a CDU ifjúsági szervezetének kongresszusán megdöbbentette a politikai elitet, amikor váratlanul és kertelés nélkül kijelentette: „Becsaptuk magunkat, amikor azt mondtuk: nem fognak maradni (a vendégmunkások), majdcsak hazatérnek. Nem ez történt. A multikulturális szemlélet, annak hangoztatása, hogy egyszerűen csak egymás mellett élünk békében és harmóniában, elhibázott volt, s végképp megbukott.”^[12]

Merkel felismerte, hogy paradigmaváltásra van szükség. Kijelentette, hogy Németország továbbra is nyitott a bevándorlók felé, viszont elvárják, hogy elsajátítsák a német nyelvet, elfogadják az ország kulturális normáit és képesek legyenek eltartani magukat.

A fentiek fényében nagy kérdés, hogy miként tudnak integrálódni a most érkező százezrek. A német kormány a szíriai menekültek nagylelkű befogadásával arra számít, hogy a migránsok hozzájárulnak a gazdaság felturbózásához.

„A növekvő állami kiadások és a lakossági fogyasztás fellendülése kedvezően fog hatni Európa legnagyobb gazdaságára idén és a jövő évben” – jelentette ki Sigmar Gabriel, német alkancellár és gazdasági miniszter. A szövetségi kormány és a tartományok 10 milliárd eurót költenek az újonnan érkezők elhelyezésére, integrálására és munkahelyteremtésre.

„Ami a menekülteket illeti, az euro milliárdok, amelyeket befektetni tervezünk az oktatásba, óvodákba és iskolákba… befektetés Németország jövőjébe, tekintettel az elöregedő társadalomra” – magyarázta a miniszter.^[13]

A csapda viszont ott van, hogy a több gyermeket vállaló bevándorlók nagyobb valószínűséggel maradnak képzetlenek, így terhet jelentenek ahelyett, hogy hozzájárulnának az ország prosperálásához. A Bertelsmann Alapítvány által készített tanulmány becslése szerint az elhibázott bevándorlási politika a német államnak 16 milliárd euróba kerül évente.^[14]

 

[1] http://www.businessinsider.com/these-maps-show-where-the-worlds-youngest-and-oldest-people-live-2014-9

[2] http://fortune.com/2015/09/08/germany-migrant-crisis/

[3] http://www.nytimes.com/2013/08/14/world/europe/germany-fights-population-drop.html?pagewanted=all&_r=1

[4] http://www.make-it-in-germany.com/en
http://www.lefigaro.fr/conjoncture/2013/07/23/20002-20130723ARTFIG00402-l-allemagne-a-la-recherche-de-bras-etrangers-pour-doper-son-economie.php

[6] http://ittvagyunk.eu/application/essay/136_1.pdf

[7]h

[8] http://10news.dk/wp-content/uploads/2015/09/MuslimeInDeutschlandReport.pdf

[9] http://www.faz.net/aktuell/wirtschaft/menschen-wirtschaft/bundesagentur-fuer-arbeit-jeder-dritte-arbeitslose-hat-auslaendische-wurzeln-12677000.html

[10]http://www.frontpagemag.com/point/183720/80-turkish-muslim-settlers-germany-live-welfare-daniel-greenfield

[11] http://www.gatestoneinstitute.org/4092/europe-islamic-fundamentalism

[12] https://www.youtube.com/watch?v=UKG76HF24_k

[13] http://www.investopedia.com/articles/investing/092115/economic-costs-europes-migrant-crisis.asp

[14] http://www.spiegel.de/international/germany/immigration-survey-shows-alarming-lack-of-integration-in-germany-a-603588.html