„…a zsidótörvény alól, mint kivételezett jöhessek tekintetbe”
Zsidómentességet kérő levelek Jaross Andor belügyminiszterhez.
Részletek Hankiss Ágnes könyvhétre megjelent kötetéből.
„… Kiderült, az ÁBTL 587 olyan beadványt őriz, amelyekben benyújtóik Jaross Andor belügyminiszterhez (néhány esetben a kormányzóhoz vagy a miniszterelnökhöz) fordulnak mentesítésüket kérve – az 1939. évi IV. zsidótörvényben foglalt mentességi elvek alapján – a zsidótörvények hatálya alól.”
„…A kérelmezők között vannak katonák, értelmiségiek, hivatalnokok, művészek, köztisztviselők, iparosok, földművesek, vállalkozók, boltosok, kétkezi munkások. Az első magyar benzinkút megépítője és névadója, vagy a rádiumos rákkezelés magyar kezdeményezője. Neves régész és világhírnevet szerzett sportoló; egyetemi tanár és tanítónő, földműves és parasztgazdálkodó, vasutas és kárpitos, orvos és patikus. Erdélyi utazási iroda alapítója, vagy az Erdélyi Bank vezérigazgatója. A magyar óceánrepülés előkészítője és történetírója, vagy az első csepeli rádiótávíró-állomás megépítője. Hírszerző és csendőrőrmester; meg a rendőrnyomozó, aki két ízben akadályozott meg Horthy elleni merényletet. Fodrász és pék, géplakatos és korcsmárosnő, karmester és bérelszámoló, ügyvéd és újságíró. Híres étterem tulajdonosa, vagy a Tabán és a Vár-bazár városrendezési tervének kidolgozója. Ami közös bennük: nem értik, mi és miért történik velük, nem találnak racionális fogódzót, miért akarja az általuk szeretett haza kitaszítani őket és megfosztani önnön sorsuktól. Igen, a sorstalanság itt is a kulcsszó: a személyes sors valósága, értelme és bizonysága az, ami a zsidótörvényekkel megszakad, beleveszik a kollektív tragédiába. Próbálnának valahogyan megkapaszkodni a ráció maradékába, a sorstalanságból visszakapaszkodni a sorsukba – erre tesznek kísérletet, illuzórikus erőfeszítéseket ezekkel a kérelmekkel, az utolsó pillanatokban.”
Hankiss Ágnes: Bevezető gondolatok
„elfogtak, elhurcoltak, agyon gyötörtek”
Kampler Sándor
csendőr
Kunszentmárton
Alulírott Kampler Sándor kunszentmártoni lakos nyugállományú m.kir. csendőr főtörzsőrmester azon alázatos kérelemmel fordulok a Nagyméltóságú Belügyminiszter Úrhoz, hogy méltóztassék részemre olyan igazolványt kiállítani, amely szerint reám és családomra, illetőleg családom tagjaira a sárga csillag viselése nem kötelező és a zsidótörvény alól, mint kivételezett jöhessek tekintetbe.
Izraelita vallású 5 gyermek atyja vagyok, 1878. évi június 7.-én Szentes városában születtem s a volt Császár és Királyi 101. gyalogezredhez katonai szolgálatra 1897. október 6.-án önként vonultam be, ahol 1900. szeptember 8.-ig teljesítettem tényleges katonai szolgálatot.
- november 8.-án a m.kir. II. csendőrkerületi parancsnokság kötelékébe vonultam be, s mint tényleges csendőr, majd mint őrsparancsnok tiszthelyettesi rendfokozattal 1920. január 1.-éig szolgáltam, mint nyugállományú áll. csendőr főtörzsőrmester azóta Kunszentmártonban lakom családommal együtt.
Mint csendőr őrsparancsnok a világháború alatt a szerb hadszíntér hadtáp körletében teljesítettem csendőrségi szolgálatot. – Három ízben dicsérő okirattal lettem kitüntetve. A vonatkozó dicsérő okiratokat bátor vagyok ide mellékelni, melyek közül 1 drb. Honvédelmi Miniszteri, 2 drb. pedig kerületi dicsérő okirat. Két ízben a Nagyméltóságú Magy. Kir. Belügyminiszter Úr által a közbiztonság terén kifejtett eredményes működésemért pénzbeli jutalomban részesültem
…A forradalom leverésében nagy részem volt olyképen, hogy 1919. évben, mint a tápiószelei akkori őrsparancsnok a községben az átkos komun alkalmával felbukkant és lőfegyverrel felfegyverzett és a közbiztonságot állandóan veszélyeztető és rettegésben tartó 50-60 főből álló vérengző forradalmárt kötelességemen felül – miután az akkori csendőrségi jogokat kevésbe lehetett érvényesíteni – fáradságot nem ismerő önfeláldozásom mellett erélyes közbelépésemmel sikerült ártalmatlanná tennem és az igazságszolgáltatás kezére juttatnom.
A kommunizmus bukása után a beözönlő román katonák az általam üldözött komunisták bemondása alapján engem elfogtak elhurcoltak agyon gyötörtek és véresre verve hosszú idő után tudtam csak megszökni.
„felvették a harcot a vörös uralom ellen”
Léderer Andor
nincs adat
Budapest
Tiszteletteljes kérelmünk indoklására mély tisztelettel előadjuk, hogy a csatolt nyilatkozatok szerint édesatyánk és fivérünk, Léderer Pál, ki négy évi frontszolgálat mint tüzérhadnagy szerelt le, az első perctől kezdve felvették a harcot a vörös uralom ellen, ezért a legélesebb ellentétbe kerültek a vörös direktóriummal, különösen, mikor ez megtudta, hogy atyánk és fivérünk az ellenforradalmi érzelmű birtokostársaikat, továbbá a cselédség és a környék megbízható embereit kezdték megszervezni és előkészíteni egy fegyveres fölkelésre.
Ezért mindketten a megyei direktórium által nyilvántartott ellenforradalmárok listáján a legelsők közt szerepeltek, sőt a direktórium elrendelte a nyomozást ellenök és mindkettőjük elfogatására is parancsot adott. A nyomozók ki is szálltak, de atyánkat és fivérünket nem találták meg, néhány nap múlva pedig az oláhok szállották meg Pusztakengyelt.
Atyánk és fivérünk a román megszállás alatti új helyzetet arra használták fel, hogy az egész gazdaságot és annak környékét megtisztítsák a forradalmi vörös elemektől, a vörös érzelmű cselédeket a birtokról eltávolították és kiszolgáltatták a helyi karhatalmi alakulatnak.
Ezután atyánk a már előbb Aradra menekült családja meglátogatására utazott és egy ideig ott tartózkodott Pálmay Lajoséknál, az első ellenforradalmi kormány miniszterének családjánál. De amikor hírül vette, hogy a vörösök újabb támadásra készülnek a Tiszántúl ellen, azonnal visszatért Pusztakengyelre, s bátyánkkal megbeszélte az ellentállás lehetőségeit, de csakhamar meggyőződött róla, hogy az előnyomuló vörös hadsereggel szemben teljesen kilátástalan a fegyveres ellentállás.
Július 21. n. a vörös hadsereg átkelt a Tiszán, s a bevonuló vörös csapatok azonnal keresték édesatyánkat és bátyánkat, mint nyilvántartott ellenforradalmárokat, atyánknak sikerült elmenekülnie, de bátyánkat elfogták, egy rögtönzött vésztörvényszék elé állították és édesatyánkkal együtt halálra ítélték.
Bátyánkon az ítéletet azonnal végrehajtva, őt a Blaskovich kastély parkjában agyonlőtték, s még azt sem engedték meg, hogy valaki eltemesse, hanem holttestét levetkőztették, aranyfogait kitörték, ujját gyűrűstől levágták, s a holttestet 3 napig ott hevertették, amíg egy később oda bevonuló Mussong nevű százados fel nem ismerte benne harctéri bajtársát és engedélyt nem adott az eltemettetésre.
Testvérbátyánk, Léderer Pál vértanúhalálát igazolja a 29./ alatti halotti anyakönyvi kivonat, s a 30./ alatti, a vörös uralom vértanúinak nevét felsoroló jegyzék.
Közvetlenül bátyánk kivégzése után vonult be a pusztakengyeli Gyárosmajorba Okolicsányi Károly őrnagy, aki a Vitézi Székhez beadott nyilatkozatában igazolta, hogy halálra ítélt édesatyánkat a vörösök mindenütt keresték, s biztos, hogy ha sikerült volna őt elfogni, ugyanaz a sors érte volna, mint bátyánkat, amit az is igazol, hogy a vörösök az atyánk elleni halálos ítéletet in effigie végrehajtották, mert bátyánk kivégzése után atyánk képét egy fára felakasztották, s nagyatyánk fényképét is átlőtték, amely kép átlőtt állapotában még ma is megvan.
„ellenforradalmi érdemeinek elismeréséül”
Weser Márta
nincs adat
nincs adat
Az 1918/19 évi forradalmak idején dr. Weser Richard a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank titkárságán dolgozott. Már a kommün kitörésétől kezdve számos tanújelét adta ellenforradalmi meggyőződésének. Mikor a kommunista direktórium tőle, mint a Bank megbízottjából olyan fontos okmányokat kért, melyeknek megsemmisítése a magyar közönségnek óriási kárt okozott volna, Weser dr. sajátkezüleg lopta el azokat. Nem nemcsak ezeknek a kommunisták szempontjából oly fontos okmányok ellopásával kockáztatta életét, de számtalan olyan intern bankműveletet hajtott végre, mellyel sikerült kis betevők ezreinek vagyonát a kommunisták elől megmenteni.
1919 tavaszán azonban a kommunisták gyanút fogtak. Egy éjszaka – április elején lehetett – megjelentek Weser dr. Váci utcai lakásán és elhurcolták az Országház pincéjébe, ahol több napig fogva tartották és súlyosan bántalmazták, de megtörni és vallomásra bírni mégsem bírták.
A kommün bukása után a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankban fegyelmi bizottság ült össze, melynek ülésein Weser dr. figyelmet és feltűnést keltő vádbeszédeket tartott a kommunisták ellen. Ellenforradalmi érdemeinek elismeréséül a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank – a kommün utáni első közgyűlésén dr. Weser Richardnak a titkári címet adományozta.
…
Tekintve, hogy fentiek szerint 10 szavahihető tanú igazolja, hogy édesapám néhai dr. Weser Richard ellenforradalmi tevékenységéért szabadságvesztést szenvedett, tisztelettel kérem: Méltóztassék engemet, két kiskorú árva húgomat : Varát és Erikát és özvegy édesanyámat a zsidó törvény hatálya és a meg különböztető jelzés viselése alól mentesíteni.
„a cseh hűségesküt megtagadtam”
Adler Lőrincz
izraelita vallástanár
nincs adat
Alulírott vallástanár mint tábori lelkész az 1918-as háborút a Signum Laudis, a Vitézségi Érem szalagján, a Koronás Arany Érdemkereszt, a Vitézségi Érem szalagján, a Hadiékítményes II. osztályú Vöröskereszt kitüntetésekkel végigküzdöttem.
A húsz éves cseh megszállás alatt vitéz Jaross Andor lobogója alatt a cseh hűségesküt megtagadtam, a leghatározottabban visszautasítottam. Ezen kötelességszerű eljárásomért a csehek közlegénnyé lefokoztak. Nem fáradtam bele 20 évig hazatérésünket kivárni, csak egy esküt ismertem: „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örökigazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában.” Ez meg is történt. 1938-ban hazatértünk. Az Egyesült Magyar Párt Turóczy Vilmos elnöklete alatt a 20 éves megszállás alatt nemzethűségemet igazolta és a magyar királyi tárcanélküli miniszter vitéz Jaross Andor politikai és közigazgatási osztály vezetője dr. Holota János kivételezettségemet megerősítette. 1939. szeptember hónap óta a pestújhelyi r.k. felsőkereskedelmi polgári fiú és leányiskola és a nyolcosztályú állami elemi iskolában mint izraelita vallástanár működöm.
Alázatos kérelemmel fordulok Miniszter Úr kegyes színe elé, kivételezettségemet újból megerősíteni kegyeskedjék. Isten áldását kérve magyar Hazánkra, Isten áldását kérve Miniszter Úrra és Hazánk minden egyes polgárára.
