Támadók és védekezők

ZSVK közgyűlés és elnökbuktatási kísérletek a Mazsihiszben

 

Május 5-6-án Budapesten tartja közgyűlését a Zsidó Világkongresszus. Ezzel szinte párhuzamosan zajlik egy elnökbuktatási kísérlet a Mazsihiszben.

 

A Zsidó Világkongresszus (ZSVK) budapesti ülését minden bizonnyal igen nagy hírverés kíséri majd. A látványosan megmutatkozó magyarországi antiszemitizmus és az Orbán-kormányt övező nyugati ellenszenv (a kettő a nyugati média interpretációjában gyakran összemosódik) remek téma lesz, Budapest néhány napra alighanem a nyugati érdeklődés fókuszába kerül.

Ezt a helyzetet ragadta meg az ambiciózus Köves Slomó, hogy kezdeményezésével a nyilvánosság elé lépjen. A ZSVK (angolul WJC) alelnöki tisztségére pályázó rabbi, szokatlan módon, nemcsak az ilyenkor szokásos hivatali úton és csöndes lobbizások útján igyekszik célját elérni, hanem igényét az állami hírügynökség, az MTI közvetítésével, a magyar nyilvánosság előtt is bejelentette.

 A 34 éves Köves Slomó, a Chabad Lubavics mozgalom magyarországi „politikai szárnyának” vezetője nem először él merészen a nyilvánosság általi nyomásgyakorlás eszközével. Így 2012 novemberében a háború után a Szovjetunióba került honi zsidó kegytárgyak (köztük több mint száz tóratekercs) ügyét dobta be a nyilvánosságba, amikor az ügyben még bizalmas tárgyalások folytak.

 

Offenzíva – defenzíva

A Chabad mozgalom 1989 után komoly vallási infrastruktúrát épített ki Magyarországon. Jesivát nyitott, imakönyveket adott ki, zsinagógákban közösséget épített, óvodát, iskolát indított (utóbbi most éled újra a Dohány utcában), szorgalmazták a mikvék felújítását, stb. Ám a nagypolitikába igazán Köves Slomó színre lépése után kapcsolódott be a Chabad. Ekkor vált a mozgalom formálisan egyházzá (EMIH), ekkor kezdődött el a rendkívül aktív, nyilvánosság előtti politizálás, a média tudatos használata. Utóbbinak első aktusa volt mindjárt Mádl Ferenc köztársasági elnök meghívása a rabbiavatásra. Ilyesmi eddig Magyarországon nem volt szokásban. A jelszó ez volt: 1945 óta az első, Magyarországon képzett ortodox rabbi veszi át oklevelét.

Óriási nyilvánossághoz jutott az EMIH a világhírű író, Elie Wiesel pesti látogatásakor is. A tekintélyes vendég a parlamentben mondott beszédet a miniszterelnök, Bajnai Gordon jelenlétében, és a kormányfő adta át a magas állami kitüntetést Oberlander rabbinak, a Chabad első pesti küldöttjének. Köves Slomó azóta is rabbi „celeb”, kollégái között az egyetlen, aki profi módon képes szerepelni  a nyilvánosság előtt: ha zsidó ünnepeket kell ismertetni, a média már többnyire őt keresi. (Az Internetet rajta kívül egy-két fiatal rabbi használja igazán hatékonyan.)

Az offenzívában lévő EMIH-hel szemben az őshonos Mazsihisz hosszú ideje defenzívában van: az előbbi kezdeményez, az utóbbi reagál. Így sikerült 2012 februárjában az EMIH-nek évi 150 milliót kihasítani abból az állami örökjáradékból, melynek korábban egyedül a Mazsihisz volt a címzettje.

Az offenzív-defenzív ellentét különösen erőteljesen mutatkozik a mostani politikai kurzus során. A honi történelemben gyökerező Mazsihisz identitásában kulcsszerepet játszik a Holokauszt emléke, az antifasizmus, az antiszemitizmus elleni küzdelem. Ebben a közegben zsigeri idegenkedés övez mindent, ami nemzeti és jobboldali, noha a diplomáciai formákat betartják. A Chabad Lubavics mozgalom hagyományai viszont egészen mások. Nem magyar földön született, identitásának centruma nem a ’44-es év traumája, hanem a Tóra örök dicsősége, amelyet haszid lelkesedéssel és amerikai profizmussal hirdetnek. Így számukra nem okoz gondot szívélyes kapcsolatokat ápolni egy jobboldali, nemzeti kormánnyal.

 Az offenzív-defenzív viszonyt példázza az antiszemitizmus elleni küzdelem is. A Mazsihisz vezetői bátran és harciasan elítélik az antiszemitizmust, ha kell, ellentüntetésre mozgósítanak, de ennél sokkal szofisztikáltabb lépésre nemigen képesek. Egy nyugati stílusú, profi szervezet, amely regisztrálja az antiszemita incidenseket, segítséget nyújt a megtámadottaknak, szükség esetén védelemről gondoskodik, jogi eszközökkel fellép az uszítók ellen, stb. – ilyesminek híre sincs a Mazsihisz háza táján. Egy ilyen igényű szervezetet az EMIH hozott létre Tett és Védelem néven – ez azonban új szervezet, túl sok értékelhető fellépése a nyilvánosság előtt még nem volt.

 Ennek az offenzívának legújabb lépése Köves Slomó ZSVK-alelnöki jelölése. A ZSVK-ban ugyanis hagyományosan a Mazsihisz a magyar tagszervezet, ő képviseli a magyar zsidókat. A ZSVK – és a kebelébe tartozó Európai Zsidó Kongresszus (EZSK) – honlapján is a Mazsihiszt látjuk, mint hivatalos tagszervezetet. (Az utóbbival konkurens Európai Zsidó Parlamentbe viszont a Chabadhoz közelálló magyarországi jelöltek kerültek be.) A ZSVK honlapjának tanúsága szerint a szervezetnek több mint egy tucat alelnöke van, így ez a tisztség nem annyira adminisztratív hatalmat, mint inkább elismertséget, megbecsültséget jelent. Magyar zsidó vezetőnek eddig ilyen tisztség nem adatott. Köves Slomó merész lépése ezért afféle üzenetet is hordozhat, hogy a Mazsihisz a tisztségre nem is volt méltó, de majd mi…

 Erre az offenzív lépésre a Mazsihisz ismét csak defenzív lépéssel válaszolt: Feldmájer Péter, a szervezet elnöke maga is megpályázta a ZSVK alelnöki tisztségét.

 

Feldmájer-ellenes koalíció?

A fentiek nem kapcsolódnak közvetlenül ahhoz az akcióhoz, amelyet eközben a Mazsihisz berkein belül indított elégedetlenek egy csoportja. Ők az alapszabály szerint összegyűjtötték húsz közgyűlési delegátus aláírását, rendkívüli közgyűlés összehívása céljából. Egyáltalán nem is rejtették véka alá céljukat, ami nem más, mint Feldmájer Péter elnök leváltása.

A nyílt sisakos támadás meglepő: a Mazsihiszben inkább a csendes intrika a jellemző. Mazsihisz-elnök akkor veszti el pozícióját, ha a nagyhatalmú ügyvezető igazgatónak terhére válik vagy (mint Heisler András) nyíltan szembefordul vele.

 

Heisler András, aki az előző tisztújításon nem indulhatott. 

Radnóti Zoltán rabbi, az akció egyik szervezője maga is nyíltan beszélt a Szombatnak Feldmájer leváltásáról. Őt, mint sokakat, alighanem az elégtétel vágya is hajtja, amiért az általa támogatott Heisler Andrást – körzetének jelöltjét – a legutóbbi tisztújításon jogi csűrcsavarokkal megfosztották a lehetőségtől, hogy elnökjelöltként induljon.

Feldmájer Péter az elmúlt években modus vivendit talált Zoltaival: nem avatkozik az utóbbi által irányított gazdasági ügyekbe, ennek fejében szabad kezet kap a Mazsihisz politikai képviseletére a nyilvánosság előtt. Ez – a szervezet szellemének megfelelően – elsősorban a Holokauszt emlékének fenntartását és az antiszemitizmus elleni harcot jelenti. Nagy kihívás, hogy ilyen helyzetben ne az erkölcsi fölény pozíciójából beszéljünk. Úgy tűnik, ez Feldmájer Péternek sem ment igazán jól: a hírek szerint az évek során számos embert sikerült megsértenie közösségen belül és kívül. Ezek között állami tisztviselő éppúgy volt, mint rabbi, közösségi elöljáró vagy újságíró.

A Feldmájer ellen fordulók száma, úgy tűnik, elérte a kritikus tömeget. Ott van köztük Radnóti Zoltán rabbi, Gordon Gábor, az Élet Menete alapítvány vezetője és Horovitz Tamás, a debreceni hitközség elnöke. Alighanem utóbbit látnák szívesen a szervezkedők a Mazsihisz elnöki székében. Horovitz nem folytat sérelmi politikát. A Holokauszt emlékét ő is fontosnak tartja, de úgy tűnik, nem a hatalom ellenében, hanem azzal karöltve akarja azt ápolni. A hírek szerint szívélyes viszonyt ápol Kósa Lajos debreceni polgármesterrel, a Fidesz egyik erős emberével, Bölcskei Gusztáv református püspökkel, aki szintén a konzervatív establishment jelentős alakja. Az általa szervezett legutóbbi díszvacsorán Köves Slomó is jelen volt. Az erről szóló hírből tudhattuk meg, hogy a Debreceni Zsidó Hitközség Debrecen várossal együtt nemrég 500 millió forintot (!) nyert uniós pályázaton a helyi zsinagóga és imaház felújítására és az infratstruktúra korszerűsítésére. A pályázatot a Mazsihisz is 25 millió forinttal támogatta. Ő a vezetője a Határontúli és Magyarországi Zsidó Szervezetek Egyesületének is. Nemrég olvashattuk a hírekben, hogy látogatóban járt nála Debrecenben Kanada nagykövete.

Horovitz tehát gondosan építi kapcsolatait és pozícióit. Alighanem diszkrét, de hatékony állami hátszelet is kap (lásd az együttműködést az 500 milliós pályázaton.). A mostani kormány nyilván örömmel venne egy Feldmájernél könnyebben kezelhető Mazsihisz-elnököt, mert a hírek szerint Feldmájer a hatalom képviselőivel is elég keresetlen hangon tud tárgyalni.

A meccs azonban még korántsem lefutott. A rendkívüli Mazsihisz-közgyűlés május 26-án esedékes, így a május elején, Pesten sorra kerülő ZSVK közgyűlésen Feldmájer helyzete megerősödhet. Ezt házigazdaként ő köszönti majd, és a nyilvánosság előtt úgy fog megjelenni, mint akinek háta mögött áll a nagy befolyású szervezet. Kapcsolatépítésre elsőrangú alkalom.

 Kézenfekvő lenne feltételezni, hogy a jelenlegi Mazsihisz elnök leváltása vagy legalább meggyengítése kapóra jön a vele rivalizáló Chabadnak is. Ám a békétlenek, úgy tűnik, csak Feldmájer leváltásában egységesek, másban nem. Míg Horovitz Tamás jó viszonyt ápol a kormánnyal és az EMIH-hel, addig Radnóti Zoltán rabbi blogján éppen olyan élesen támadja a ZSVK alelnökségre pályázó Köves Slomót, mint a kormány lépéseit, vagy korábban a Mazsihisz vezetőit.

Gadó János 

***

A megfelelő ember?

A Köves Slomót jelölő Sessler György személye nem tűnik éppen telitalálatnak. A Munkaszolgálatosok Országos Egyesületének elnöke a zsidó közéletben igen sokféle pozícióban megfordult már. 2000 táján még a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány gazdasági titkára volt, ahonnan főnöke, Sebes Gábor irodavezető szabálytalanságokra hivatkozva eltávolította, de a kuratórium nyomására kénytelen volt visszavenni. 1999-től a BZSH és a Mazsihisz számvizsgáló bizottságának elnöke lett: éveken keresztül ő ütötte rá a kósersági pecsétet a szervezet gazdálkodására, melynek átláthatatlanságát a Szombat két évtizede kárhoztatja. 2000-ben a Mazsihisz közgyűlésén ő maga utasította el élesen Olti Ferencnek a gazdasági átvilágításra tett javaslatát, az alábbi szavakkal: „Az alelnök úr úgy ítéli meg, hogy most már be lehet mutatni az igen barátságos, minket jóindulattal és szeretettel körülvevő világnak, hogy milyen botor, emberi hibákat követtek el a hitközség munkatársai, hiszen ezt teszik más történelmi egyházak is, mardosó lelkiismeret furdalással mutatják be belső gazdálkodásuk eddig a külvilág előtt nem ismert részleteit.”[1]

 Sesslert 1998-ban a Muszoe elnökhelyettesi, később elnöki tisztségében bukkant fel. Ezt a mai napig betölti, s e szervezet képviseletében ül a Mazsök kuratóriumában, ahonnan a Muszoe jelentős támogatásokat kapott. Ő maga 1945-ben született, így nem lehetett munkaszolgálatos. A valódi munkaszolgálatosok között viszont már a legfiatalabb is 86 éves. Így kétséges, vajon lehet-e még egyáltalán vezetőségi ülést, pláne közgyűlést összehívni a szervezetben. Az Amerikai Népszava Köves Slomót és őt bíráló cikkére írott válaszában Sessler óvatlanul elárulta, hogy egyesülete tagjainak megkérdezése nélkül, egyedül lépett az ügyben. Viszont kétségtelen érdeme, hogy az egykori munkaszolgálatosok ma a Honvéd kórházban kapnak ellátást, ha rászorulnak.

 A Mazsihisz berkeiben való sokéves tevékenysége után, a forduló széljárással ő is fordult, és a Chabad támogatójaként bukkant fel. Egyebek közt felhánytorgatja a Mazsihisz vezetőinek a nyelvtudás hiányát – ami tíz éven keresztül nem zavarta. Amúgy – tudomásunk szerint – ő maga sem beszél semmilyen idegen nyelvet. Viszont – sokféle titulusát látva – mestere annak, hogyan adja el magát különböző homályos, nehezen értelmezhető pozíciókban. Miként értelmezhető ez a kijelentése: „a magyar holokauszt túlélők nemzetközi szinten való képviseletére írásos felkérésem van”? Akiket képviselünk, megbízást adnak nekünk – nem mások adnak erre felkérést.

S vajon miféle pozícióra utal rövid életrajzában az általunk eddig nem hallott „Magyarországi Izraeli Baráti Társaságok Szövetsége Felügyelő Bizottságának elnöke”? Annak sem láttuk eddig nyomát, hogy ő volna „2009-től a World Jewish Congress magyarországi delegáltja”. Ha mindez dokumentálható, megnyugtató volna látni ezek bizonyságait.

jég

---