“Levették volna rabbi címemet” – Nyílt levél a MAZSIHISZ rabbikarához és vezetőségéhez

Tisztelt Rabbikar, tisztelt Vezetőség! 

Annak apropóján írok Önöknek, hogy a „Zsidó Kultúra Napja -Tiszafüred” szervezői, felsőbb utasításra levették volna rabbi címemet a rendezvény plakátjairól.

A szervezők a döntést azzal indokolták, hogy az amúgy is finanszírozási problémákkal küzdő rendezvény egy jelentősebb MAZSIHISZ támogatástól esett volna el, ha rabbiként jelenek meg hirdetéseiken. Természetesen lemondtam részvételemet. A rendezvény szervezőinek döntése Kardos Péterhez, a MAZSIHISZ rabbikarának egyik tagjához vezethető vissza. Egyelőre nem világos számomra, hogy a MAZSIHISZ rabbijai közül hányan tudnak az esetről, és mennyien osztják az említett rabbi nézeteit.

A Leo Baeck College-ban végeztem, ami a Hochschule für die Wissenschaft des Judentums utódszervezete.[1] A háború után (ami a berlini Hochschule megszűntét is jelentette), a Berlinből Angliába emigrált Werner van der Zyl rabbi alapítja 1956-ban. A szeminárium az abban az évben elhunyt híres német rabbi, a Hochschule-ben oktató Leo Baeck tiszteletére kapta nevét. A Hochschule tanárai, diákjai szoros kapcsolatokat tartottak fenn mind általában a magyar neológiával, mind pedig a Rabbiképzővel. Megemlíteném legfőképpen a magyar zsidóság egyik nagy alakját, Lőw Immánuelt, akit ebben az intézményben avattak rabbivá, kortársait, Vajda Bélát (losonci főrabbi), Krausz Sámuelt (korának egyik legnagyobb, nemzetközileg elismert zsidó teológusát) és egy korábban élt kongresszusi rabbit, Brill Sámuel Lőböt (híres talmudistát, a rabbiképző alapítóját, majd tanárát), akik szintén itt tanultak.[2] Lőw Immánuel szmicháját személyesen a reformzsidóság és a Wissenschaft megalkotói, többek között Leopold Zunz írta alá, csakúgy, mint Lőwy Mór temesvári rabbiét is.[3]

Említhetném a tudományos eszmecseréket, levelezéseket, kölcsönös látogatásokat, meghívásokat a német és a magyar zsidó tudósok és rabbik között. És természetesen említhetném a Wissenschaft mozgalom, a zsidó tudomány hatását a neológia korábbi szellemiségére, ami a XX. század utolsó évtizedéig még éreztette a hatását. A magyar neológia szellemtörténetének ezen része nagyrészt feldolgozatlanul áll. A magyar nyelvű publikációk és könyvek hiánya fájdalmas azok számára, akik még látnak valamiféle jövőt a maihoz képest egy progresszívebb és tudományosabb gondolkozású, nemzetközi kapcsolatokat intenzíven ápoló neológia számára.

Érdemes tudni, hogy a Leo Baeck College nem csupán a radikális reform irányzat háború utáni bölcsője, hanem az európai maszorti mozgalomé is. Alapításától kezdve, egészen a közelmúltig itt képeztek egyedül Európában maszorti rabbikat. Itt tanított a brit konzervatív[4] zsidóság megalapítója, Louis Jacobs is. Ebben az intézményben szerezte rabbidiplomáját az európai maszorti spirituális vezetője, Jonathan Wittenberg. A magyar neológ zsidóság több szálon is kapcsolatban állt a maszorti mozgalommal. A Wissenschaft mozgalomból nőtte ki magát a konzervatív zsidóság bölcsőjeként számon tartott breslau-i szeminárium, aminek szellemisége a századfordulón New York-ban alapított, Jewish Theological Seminary keretei között maradhatott fenn egészen máig. Breslau-ban több magyar rabbi végzett, például a JTS egyik alapítója, Kohut Sándor, pécsi és nagyváradi neológ főrabbi. Hevesi Simont, aki majdnem negyven éven át (1905-1944) volt Pest legmeghatározóbb neológ főrabbija, a New York-i JTS avatta díszdoktorrá 1939-ben. A közelmúltban az ORZSE még kapcsolatban állt a JTS izraeli megfelelőjével, vagyis az izraeli maszorti rabbiképzővel, a Shechter Institute-tal.

Folytathatnám a listát, hiszen a XIX. század vége és a XX. század egy jó része még a neológia, a konzervatív- és a reformzsidóság, nem felhőtlen, de mindenképpen szoros nemzetközi együttműködésének jegyében telt el. Scheiber Sándort, a magyar zsidóság emblematikus alakját nem csupán a JTS tisztelte meg díszdoktorival, hanem a szintén New York-i reform rabbiképző, a Hebrew Union College is.

Nem véletlen, hogy az ORZSE akkori rektora különös figyelmet fordított a nemzetközi kapcsolatokra, mint például brit és amerikai reform zsidó küldöttségek fogadására. Egyik fontos amerikai látogatója többek között Harold Saperstein rabbi volt, kinek fiát, David Saperstein rabbit ma az Egyesült Államok legbefolyásosabb rabbijának tartják. [5]

Éppen száz éve született Scheiber Sándor, egy olyan tudós rabbi, akinek dicséretére sok figyelmet, méltató szót fordítanak, de szellemiségének és életművének hatása eltűnőben van.[6] Említhetném ugyanakkor Schweitzer József nyugalmazott főrabbit is, aki David Saperstein testvérét, Marc Saperstein rabbit, (volt professzoromat, a zsidó homiletika világhírű szakértőjét) fogadta szeretettel otthonában, és vezette körbe az ORZSE könyvtárában, hogy kutatásaihoz megfelelő anyagot találhasson.

Ezen tények fényében fordulok Önökhöz, a MAZSIHISZ rabbikarához és vezetőségéhez, hogy nyilvánosan közöljék hivatalos, megindokolt álláspontjukat a történtekkel kapcsolatban.

A legfontosabb kérdések az alábbiak:

Ezen eset a teljes MAZSIHISZ rabbikara és vezetősége véleményét tükrözi-e, vagy nem?

Ha a rabbikar és a vezetőség egyetért Kardos rabbi álláspontjával, akkor milyen elvek alapján döntik el, kit neveznek rabbinak és kit nem, és milyen jogon? Ebben az esetben látja-e a rabbikar és a vezetőség az ellentmondást az eddigi (XIX. és XX. századi) gyakorlat és a jelenlegi gyakorlat között? Ha igen, mi a magyarázata rá?

Ha elszigetelt esetről van szó, mely szembe megy a MAZSIHISZ nézeteivel, akkor milyen intézkedéseket foganatosítanak majd, hogy ilyen eset ne fordulhasson elő a jövőben, se velem, sem pedig más rabbikkal, akik nem az ORZSE-n végeztek, valamint azokkal a külföldi rabbiképző intézményekben tanuló diákkal, akik tanulmányaik után a hazai zsidóság szellemi épülésében kívánnak majd részt venni?

Miért történhetett meg, hogy egy közösséget megfenyegettek rendezvénye megtartásának anyagi ellehetetlenítésével?

Válaszukat várva, tisztelettel

Radvánszki Péter rabbi (Klauzál Súl)