Ha Izrael, akkor apokalipszis

Tekintsük az alábbi képek bármelyikét. A Gáza határán zajló tüntetések kellős közepén készültek az elmúlt napokban. Sajtófotósok számára ez igazi aranybánya, terített asztal – hiszen minden kellék együtt van, ami a lelkeket felkavaró, könnyekre fakasztó, elementáris felháborodást kiváltó, tehát maximális nézettséget hozó fotókhoz szükséges.

Fegyvertelen szabadságharcos fiatalok hősiesen zászlókat lengetnek pokoli fekete háttér előtt; parittyákkal válaszolnak vadászgépek támadására; lángtengerben élettelen testeket cipelnek, a bajtársiasság mélyen megindító példájaként; zokogó apák és anyák ölelik magukhoz szeretteik élettelen testét.

Az üzenet világos: apokaliptikus küzdelem zajlik itt (az égő autógumikból szálló fekete füst remek kellék) melyben egyik oldalon áll a parittyás Dávid, vagyis, a reménytelen szabadságharcban életüket áldozó palesztin fiatalok, a másik oldalon pedig Góliát, vagyis az álig felfegyverzett zsid… pardon: izraeli katonák. És hogy a gonoszság még nagyobb legyen izraeli politikusok és amerikai kollégáik (a kis sátán és a nagy sátán) elegáns kiskosztümökben, finom öltönyökben ünnepelnek holmi követségi megnyitón, miközben tudva tudják, hogy rongyrázásuknak mekkora ára van: a palesztin fiatalság – és a palesztin nép – pusztul el vérben és tűzben, a pazar öltözékű amerikaiak és izraeliek lelketlenségének oltárán.

Vagyis: a nemzetközi média roppant intenzív vizuális eszközökkel reprodukálja azt a kétezer éve ismert tételt, mely szerint a zsidók az ősgonosz megtestesítői a velük szemben állók pedig nemes hősök és ártatlan áldozati bárányok. (A képeket kísérő szöveg aztán sok mást is elmond,de mint tudjuk: egy kép felér ezer szóval.)

(Hogy a zsidóktól ellopják Dávid alakját és palesztin jelmezt húznak rá, az már igazán nem meglepő, hiszen a zsidó kulturális örökség számos darabját (Jeruzsálem óvárosa, Hebron óvárosa) is megpróbálták ellopni és palesztin kulturális örökségnek kikiáltani egyes UNESCO határozatokban.)

Nagyjából ezt az üzenetet közvetítik a képek, amiket a média nagyágyúitól (AFP, BBC, CNN, Al Jazeera, stb.) kezdve a legkisebb újságok és honlapok is bemutatnak – még azok is, akik egyébként ezzel az interpretációval nem értenek egyet. Ez van az étlapon, ezt kell föltálalni. Aki nem mutatja meg ezeket a képeket, az lemarad a hírversenyben.

Miért nem érti meg a nyugati média, hogy mi történik itt? – kérdezik ismerőseim a zsidó közösségben Budapesten és Tel Avivban, és nekiveselkednek, hogy ötszázadszor is elmagyarázzák:

– A tüntetések összekötése az amerikai követség Jeruzsálembe történt áthelyezésével csak ürügy, mert
1. a zavargások már jóval korábban elkezdődtek;
2. a követség áthelyezése csak a két érintett ország ügye,
3. az új épület Nyugat-Jeruzsálemben van, amely semmiképpen sem nevezhető „megszállt palesztin területnek”, mivel 1967 előtt is izraeli fennhatóság alatt állt.

– A Gázát uraló iszlámista Hamasz a sok évtizedes palesztin taktikát követi: katonai célokra gátlástalanul fedezékként használja saját civil lakosságát.

– A több tízezer palesztin „tüntető” valójában a civil pajzs, amelynek feladata a határkerítés megbontása, és ha ez sikerül, a háttérben várakozó fegyveresek, átrontanak izraeli területre, minden bizonnyal az ottani civilek elleni akciókra készen;

– A tüntetők követelése, hogy „hazatérhessenek” izraeli területre, ahonnan felmenőik 70 évvel ezelőtt elmenekültek, abszurd. Vajon Oroszország, Lengyelország vagy Csehország eltűrné, ha az onnan 1945 után elűzött németek százezrei, és azok leszármazottai ily módon akarnának visszatérni egykori lakhelyükre?

– A véres konfrontációt Izrael minden eszközzel igyekezett megakadályozni: először röpcédulákon hívták fel a gázaiakat, hogy ne vegyenek részt a Hamasz által gerjesztett összetűzésekben; majd hangszórókon szólította fel a tüntetőket, hogy ne közeledjenek a határkerítéshez; ezután könnygázzal próbálták meggátolni az áttörést; utána gumilövedékkel állították meg az áttörőket, s csak végső esetben használtak éles lőszert, akkor is először lábra célozva.

– Ha a Hamasz ennyire nem sajnálja saját véreit, ha saját polgári lakosságát ilyen gátlástalanul küldi a vágóhídra, vajon mit tenne az izraeli civilekkel, ha azok a kezébe kerülnének? Az izraeliek pontosan ezt nem akarják megengedni.

Ezekkel az érvekkel próbálkozni a nyugati médiamunkások felvilágosítása érdekében azonban nyilván haszontalan. A nyugati médiamunkások a konfliktusról nem tudósítanak – ők ennek aktív résztvevői.

Nélkülük a konfrontáció értelmét vesztené, hiszen a civilek katonák ellen hajtása csak a tévékamerák előtt válik politikailag nyereséges cselekedetté. Csak a média közreműködésével jut el a Hamasz által megrendezett színjáték a szörnyülködő nézők millióihoz, csak a média készít az összetűzésekről apokaliptikus felvételeket. A CNN, BBC és társai nélkül a Hamasz bele sem kezdene ezekbe az akciókba. Csak a kamerák közvetítésével éri el a palesztin oldal a hatalmas politikai nyereséget: Izrael elítélést a világ számtalan fórumán.

Egy terrorszervezet tehát gátlástalan módon civilek tízezreit hajtja a katonák ellen, a nyugati média pedig mindebben készségesen közreműködik. Az eredményen, az eddig hatvan halotton aztán együtt tudnak szörnyülködni, ami mindkét félnek, a mass médiának és a Hamasznak is hoz a konyhára. A média nézők millióit szögezi ezzel a képernyő elé, a Hamasz és a palesztin fél pedig politikai nyereséget söpörhet be azzal, hogy Izraelt mindenhol elítélik.

Világos, hogy – a politikai propaganda okán – a Hamasz érdeke a hullahegy maximalizálása, míg Izrael – ugyanezen okból – ennek minimalizálásában érdekelt.

A média tehát mérhetetlen cinizmussal jár el – miközben nem állítom, hogy az egyes újságírók, valamint a tévénézők milliói tudatosan rosszhiszeműek. Sokan nyilván mélyen meg vannak győződve arról, hogy a jó ügy és a béke érdekében kell leleplezniük és elítélniük a vérszomjas izraeli katonákat. Ahogy a vérvád propagálói és mélyen meg voltak/vannak győződve arról, hogy a vérszomjas zsidóktól kell megóvniuk az ártatlan keresztény gyerekeket. Aki pedig mindezt nem hiszi, vagy az egészről nincs véleménye, az is teszi a dolgát mint a többi kolléga.

Nincs itt semmiféle összeesküvés. Ez egyszerűen kultúra. A nyugati tévénéző azt kapja, amit szeretne látni. Végül is demokrácia van, nem?