Dédszüleim is magyarok voltak

Kapedli és kokárda

A Szombat körkérdése a 21. századi magyar-zsidó identitásról.

Lapunk az alábbi körkérdést intézte a szellemi és közélet néhány szereplőjéhez:

“2013-ban az EMIH egy kokárdás, kapedlis kisfiú portréjával kampányolt az 1 százalékos adófelajánlásokért, s Identitás néven, ugyancsak a kisfiú portréjával facebook oldalt hozott létre a következő jelmondattal: „Emlékezzünk azokra a zsidó hazafiakra, akik a magyar szabadságért küzdöttek”.

Értjük és tudjuk, fontos lenne pozitív viszonyt kialakítani zsidó és magyar identitásainkhoz.

Körkérdésünk arra irányul, hogy megtudjuk, Ön hogy látja: ilyen harmonikusan összefér-e ma kapedli és kokárda, két markáns jelkép a 20. század történelme után.

Mi az – ha van ilyen –, ami továbbvihető a száz évvel ezelőtti ideálból? Ön szerint mik lehetnek a 21. század magyar, illetve magyarországi zsidó identitásai?”

A beérkezett válaszok lapunk 2014. márciusi számában jelentek meg. Honlapunkon elsőként Tamás Gáspár Miklós, majd Rubin Eszter, Bodnár Dániel, Radnóti Zoltán, Fritz Zsuzsa és Kende Péter reflexióit olvashatták. Most Fónagy János  válaszát közöljük. (A szerk.)

A kérdés abból indul ki, hogy van magyar és van zsidó identitás, és fontos lenne közöttük pozitív viszonyt kialakítani. A közhelyszerű kérdés számomra az, hogy ki, vagy kik a magyar, illetve zsidó identitás hordozói? Ebből következik a vissza-visszatérő kérdés: Ki magyar? Ki zsidó? És ha az, mitől az?

Ki a magyar? Akinek felmenői Verecke útján jöttek? Vannak ilyenek 10, mi több, 15 millióan? És ha van – biztosan van –, végigvezethető-e a familiáris ág, hányan és honnan csatlakoztak a családhoz, hány szlovák, szász, szerb, horvát, sváb, cseh, osztrák, olasz, dalmát, ruszin, román, zsidó, örmény, görög, vagy ukrán biztosította, hogy a magyar nemzet több mint ezer éven át sikeresen fennmaradt?

Hogyan alakult ki, hogyan alakították ki azt a magyar identitást, amelyet a nemzet vállal, és amelyre büszke?

Ki a zsidó? És aki az, akkor mitől az? Zsidóként élő zsidó, vállaltan, vagy a család útját követve? Ha rejtőzködik, akkor praktikus okokból, vagy félelemből teszi ezt?

Saját felmenőim dokumentáltan az 1600-as évek második felétől többek között Tolna és Nógrád megye szülöttei, a legtávolabbi is az Osztrák-Magyar Monarchia részét képező Czernowiczban látta meg a napvilágot. Több száz éve minden ősöm anyanyelve magyar, magyarként, magyar közösségekben élt, dolgozott és fizetett adót.

Mitől vagyok én zsidó? Nagyszüleim, apám, anyám zsidó volt, születési anyakönyvem bejegyzése: izraelita. Nem vagyok hívő, nem vagyok vallásos, hozzáértőbb ismerőseim agnosztikusnak szoktak mondani. Nem vagyok hitközségi tag és nem vagyok – demokratikusnak maszkírozott kérdésre felelve – kettős állampolgár. Nem tudok hegedülni, röstellni valóan nem beszélek idegen nyelveket. Felnőtt fejjel igyekeztem megtanulni a zsidó történelmet, megérteni a zsidó ünnepek lényegét. Nincs birtokomban, és nem irányítja mindennapjaimat a zsidó kultúra. Elfogadom, hogy mások vallják, de tőlem idegen a cionizmus. Magyar vagyok, apám, anyám, nagy- és dédszüleim is magyarok voltak. Magyar az anyanyelvem, magyarok az érzelmeim, magyarok a hibáim is. Magyarország a hazám.

Tudomásul veszem, hogy sokan családjuk és saját életüket mentették – erre sokaknak sokszor volt oka -, amikor elhagyták Magyarországot. Nem csatlakoztam a gazdasági, kulturális önmegvalósítási és hasonló okokból elmenőkhöz. Nem mentem el 1956-ban a sporttársaimmal – anyám szegény gondolkodott rajta, én nem akartam –, nem mentem el már saját családommal – noha lehetőség lett volna rá a 60-as évek közepén. Elmentem viszont az Újlipótvárosból – akkor jó ötletnek tűnt – 36 évre Ózdra. Aki ismeri a megmaradt Gömört, aki járt a Barkóságban, az tudja, hogy nagyon lehet szeretni ezt a vidéket.

Akkor mégis mitől vagyok zsidó? Lehetséges válasz, hogy a zsidóságból nem lehet kiiratkozni? Közismert a példa: Radnóti Miklós kikeresztelkedett, nagyon tudatosan otthagyta zsidóságát. Még a bori füzet kezdősoraiban is magyarságát hangsúlyozta, mégis zsidóként lőtték a tömegsírba. Azért hozom példaként Radnótit – tragikusan sok más hivatkozás is adott –, mert a költő magyar géniuszát, magyar hazafiságát EMBER nem vitatja.

A kérdésre válaszolva: a magyar nemzet egységes, egysége egy évezred alatt alakult ki. Olyan tartalommal és olyan emberek által alakult, akik ezt az országot, ezt a sorsot választották. Sokan mentek el, és sokan jöttek az évszázadok alatt, de egy adott pillanatban mindenki részese volt a magyar sorsnak, a magyar történelemnek. A változó világban a mindenkori Magyarországon mindig voltak bűnösök és áldozatok, tehetősek és szegények, szerencsések és szerencsétlenek. Voltak és vannak identitásukat feladva vagy visszaszorítva azonosulni akarók, és vannak – napjainkban szabadon –, akik számon tartják felmenőik születési helyét, kultúráját, nyelvét, vallását. 2014-ben ez szabad döntés kérdése, és ez így helyes. Ezek az elemek az emberi egyéniség részei, sokszor tragikus múlttal és konfliktusos jelennel terhelt részek, de részek. A részidentitások – legyenek azok vallási, kulturális, nemzetiségi, vagy egyéb jellemzők – összessége adja a teljes nemzeti identitást.

A válaszom az a – ritkán hozzáférhető – jelvény, amelyen a nemzetiszínű zászlószalag egy Dávid csillagot formáz, kifejezve a zsidóságát vállaló és magyarságához ragaszkodó viselőjének véleményét.