A zsidó vízkőoldó

A marketing összetett dolog. Rengeteg elem együtthatásából kellene a kívánt eredményt elérni – azaz a terméket vagy szolgáltatást eladni.

Még azok is, akik nemigen értenek a marketinghez, valószínűleg hallották azt a közhelyet, hogy gyerekkel, csinos nővel, nagymamával és kutyával majdnem bármit el lehet adni. Az ilyen vizuális elemeket tartalmazó reklámok bizonyítottan működnek.

 Van azonban egy másik ismert marketing eszköz: a ráijesztés eszköze, a „riogató-marketing”. Sokan sokszor látták már a televíziókban egy bizonyos vízkőképződés gátló szer reklámját. Ez arra hívja fel a háziasszonyok figyelmét, sőt, egyenesen azzal riogat, hogy amennyiben nem használja ezt a bizonyos terméket minden, de minden mosás alkalmával, akkor bizony a mosógép elvízkövesedik, a legváratlanabb pillanatban tönkremegy, javítása költséges, ha egyáltalán lehetséges, azonnal új mosógépet kell majd venni, garmadával áll majd a szennyes, egyszóval óriási a córesz.

A háziasszony megijed, és természetesen anélkül veti alá magát a termék azonnali és rendszeres használatának, hogy előbb osztana-szorozna. Mennyibe is kerül a termék? Mennyit is költök rá egy hónapban, egy évben? Két év alatt egy komplett mosógép ára megy így el, pusztán a riogatás miatt. (Az már csak mellékes tény, hogy a vízkőtlenítési munkát egy félévente elvégzendő ecetes mosás is megteszi, de ezt a „titkot” talán már minden háziasszony ismeri.)

A „riogató-marketing” a klasszikus piaci környezetben egy ideig tehát működhet, és működik is, de veszélyes. Sokaknak ismerős Abraham Lincoln híres mondása: „Mindenkit be lehet csapni néha, sok mindenkit be lehet csapni mindig, de mindig mindenkit nem lehet becsapni”.

Veszélyes játék tehát az ilyesmi piaci környezetben is, de még mennyire veszélyes egy vallási közösség marketing kampányában.

A Mazsihisz 1%-os kampánya erre a „riogató-marketing”-re épül ugyanis. Add nekem az 1%-odat, hívja fel a figyelmet a hirdetés, mert mi vagyunk azok, akik nem engedjük a megszállás emlékművet, lemondatjuk a Veritas intézet igazgatóját és nemet mondunk a Sorsok Háza megvalósítására. Más szóval: mi vagyunk azok, akik megvédünk téged, akik kiállunk érted, és akik a legmesszebbmenőkig, akár bojkottig is elvisszük ügyünket.

Az eredmény, látszólag, jön is. Tódulnak az emberek megvenni a „vízkőoldót”. Olyanok is hallatják a hangjukat, akik amúgy az év 365 napján azon munkálkodnak nagy erőkkel, hogy zsidóságukat minél mélyebbre temetve feleljenek meg a többségi társadalom – általuk vélt – elvárásainak. Azt gondolják, hogy végre, amikor igazán nagy a baj, a Mazsihisz kiáll értem. Ez az érzés pedig félelemből fakad. Megvan tehát a „zsidó vízkőoldó”, ami megoldja, egyenesen megelőzi a problémát. Ha támogatom őket, ismét hátradőlhetek, és kényelmesen folytathatom azt az asszimilációs folyamatot, melyre már nagyszüleim is az életüket tették fel.

Ezzel a logikával azonban három probléma is van:

Vajon egy hitközségnek, egy egyháznak, a hazai zsidóság talán legismertebb és legnagyobb infrastuktúráját működtető intézményének tényleg az a feladata, hogy félelmet keltsen az emberekben? Tényleg az a feladata, hogy hittestvéreinkben kizárólag a félelemből gyökerező identitást erősítsék?

Választási időszakban, amikor minden politikai erőnek egyetlen célja a szavazatok begyűjtése, ez a fajta riogatás különösen rossz szájízt kölcsönöz a kampánynak. Nagyon nehezen mosható le – hogy egy témába vágó képzavarral éljek – a politikai kötődés, mely szintén erősíti a hazai zsidósággal kapcsolatos általános sztereotípiákat, ahelyett, hogy megpróbálná levetkőzni azokat.

Végezetül, talán a legnagyobb probléma, hogy teljesen fals képet fest a zsidóságról. A zsidóság ugyanis nem egy félelemszövetség. Nem egy üldözöttek szervezete. A zsidóság egy nép és egy vallás, melyben ez utóbbi a büszke identitást, a négyezer éves örökséget, a gazdag és színes kultúrát, az önfeledt életörömöt és életigenlést hirdeti. A magyarországi zsidóság története pont attól olyan színes és gazdag, hogy az évszázadok során a zsidóság úgy tudta hazánk prosperitását növelni, hogy eközben megőrizte hitét, hű maradt származásához és hagyományaihoz. Ezzel ellentétes folyamatot erősíteni egy hitközség, egy egyház részéről megítélésem szerint rendkívüli mértékben destruktív és tökéletes ellentettje annak, ami ugyanennek az egyháznak a valós feladata volna.

A „zsidó vízkőoldó” tehát, ha rövid távon eléri is a kívánt eredményt, közép- illetve hosszútávon rendkívül költséges. És a költség, sajnos, ez esetben nem pénzben vagy anyagiakban, hanem emberi lelkekben, emberi sorsokban mérhető.

 A szerző marketing kommunikációs szakember, mind világi, mind vallási tanulmányait az Egyesült Államokban végezte.