Újra van barhesz

Valamennyi liszt, egy kis víz, élesztő és méz, kelesztés és sütés – ha a receptúrát nézzük, ennyi az egész. De ha leülünk a szombati asztalhoz, hogy megszegjük, akkor azonnal megérezzük: a rövid szó mögött sokkal több van. A barhesz a szombat szinonimája. Nélküle nem lehet se péntek esti vacsora, se szombati ebéd. Barhesz nélkül egyszerűen értelmét veszti a sólet és a gefilte fis.

De ha leülünk a szombati asztalhoz, hogy megszegjük, akkor azonnal megérezzük: a rövid szó mögött sokkal több van. A barhesz a szombat szinonimája. Nélküle nem lehet se péntek esti vacsora, se szombati ebéd. Barhesz nélkül egyszerűen értelmét veszti a sólet és a gefilte fis. Ez választja el a profán hétköznaptól a megszentelt szombatot, köti össze a péntek estét a szombat déllel.

Aki azonban az elmúlt évtizedekben megpróbált Pesten kóser háztartást vinni, az pontosan tudja: a jó minőségű barhesz beszerzése idáig szinte lehetetlen volt.

Minden, ami volt helyette, az csak száraz és morzsálódó kenyérféle, nagy és buta kinézetű pékipari pótlék vagy éppen (végszükség esetén) a köznyelvben csak vizeszsemleként meggyökeresedett megoldás volt.

Ez változott meg egy csapásra a Semes kóser pékség – megrendelésre, vagy, ha szerencsénk van, akkor éppen beesésre is megvásárolható – tökéletes állagú, puha, omlós, még napokig friss édes és tejmentes barcheszével (vagy ha ez nem lenne elég: más kóser péksüteményeivel, kakaós és fahéjas csigájával, molnárkájával, briósával, ízes vagy csokoládés buktájával, és minden egyéb töltött és töltetlen kóser remekműveivel).

Ha reklámot írnánk, azt mondanánk: Házi kenyérsütő? Péntek délutánt felemésztő kenyérsütés? Not anymore. Semes pékség és minden gondja megoldódik szombatra. És tényleg.