Az antiszemita nyelv legitimmé vált a közbeszédben
Kovács András szociológus (CEU, MTA) 1993 óta vizsgálja, milyen erős az antiszemitizmus a magyar társadalomban, és kik fogékonyak leginkább az antiszemita nézetekre. Kutatásainak eredményeit 2005-ben megjelent A kéznél lévő idegen című könyvében (PolgArt Kiadó) foglalta össze. A könyvet 2011-ben angol nyelven is kiadták (Stranger at Hand, Brill, Boston, Leiden), és az angol kiadás már a 2005 és 2009 között végzett felmérések eredményeinek elemzését is tartalmazza. Kovács András 2011 novemberében új felmérést készített a zsidóellenes előítéletességről. Az új kutatás eredményeiről kérdeztük. (A cikkben szereplő kutatási adatokat a szerzői jog védi. Bármilyen célra való felhasználásuk csak a szerzőre és a forrásra valóhivatkozással lehetséges.)
Mit mutatnak az új felmérés eredményei: erősödik-e vagy esetleg gyengül az antiszemita előítéletesség az országban?
A múlt év novemberében, az ország felnőtt lakosságának 1200 fős reprezentatív mintáján végzett kutatás eredményei szerint az előző évi adatokhoz képest csökkent a zsidóellenes előítéletesség. Ezek az eredmények azonban önmagukban keveset mondanak, az egyes felmérések eredményeit sok véletlenszerű, napi esemény is befolyásolja. Az előítéletesség alakulásáról csak hosszabb távon, hasonló kérdésekkel végzett felmérések adatainak összehasonlítása alapján lehet érdemi kijelentéseket tenni.
Vannak-e olyan adatok, amelyek lehetővé teszik az ilyen összehasonlítást?
1993 óta 15 felmérést készítettem az előítéletességről – elsősorban a zsidóellenes előítéletekről – és ezek során igyekeztem ugyanazokat a kérdéseket használni. Néhány felmérésben hosszú kérdőíveket használtunk, máskor – főként anyagi okok miatt – csak pár kérdést sikerült feltenni a témáról. Volt azonban olyan kérdés, amely mind a 15 vizsgálat kérdőívén szerepelt – ezzel a zsidóellenes érzületek erősségét, azaz az antiszemitizmus érzelmi intenzitását lehet mérni. Mint az 1. ábra mutatja, 1993 és 2006 között 10 és 14 százalék között ingadozott azok aránya, akik ellenszenvesnek találják a zsidókat. Ez az arány 2006 után jelentősen megnőtt, ma a felnőtt lakosság 24 százaléka mondja azt, hogy számára ellenszenvesek a zsidók. Az ábra azt is mutatja, hogy a zsidókat ellenszenvesnek találók aránya a választási évek környékén ugrott meg – ami azt jelzi, hogy politikai mozgósítás idején felerősödnek a zsidóellenes érzületek, azaz a „zsidókérdés” rendszeresen politikai kampányok részévé válik (amúgy a hasonló lengyel kutatások pontosan ugyanezt az eredményt hozták).
1. ábra A zsidók érzelmi elutasítása, 1993-2011 (százalék)
Az, hogy valaki „inkább ellenszenvesnek” mint „inkább rokonszenvesnek” találja a zsidókat – mert a kérdőíven e két válasz között lehetett választani – még elég sok mindent homályban hagy arról, hogy mit is gondolnak a válaszadók a zsidókról. Kérdés, hogy milyen intenzívek ezek az érzelmeik, támogatnának-e például diszkriminatív intézkedéseket is a zsidókkal szemben – és vajon csak a zsidókkal szemben vannak elutasító érzelmeik, vagy más, idegennek tekintett csoportokkal szemben is?
Valóban, az előítéletesség konkrét tartalma és a diszkriminációra való hajlandóság is fontos mutatója az antiszemitizmusnak – és annak erősségét csak mindezen tényezők együtt mutatják meg. És az is bőven lehetséges, hogy valaki nemcsak a zsidókat, hanem minden más csoportot is ellenszenvesnek talál, tehát ezek az érzelmei általában vett idegengyűlöletről – xenofóbiáról – és nem speciálisan antiszemitizmusról árulkodnak. Épp ezért a felmérések során nemcsak a zsidókról, hanem mindenféle más csoportról is feltettük a „szimpátia-kérdést” – és a válaszok jól árnyalják a fenti képet. Mint a 2. ábra jelzi, annak ellenére, hogy a zsidóellenes érzületek gyakoribbak ma, mint néhány évvel ezelőtt, a megkérdezettek szemében a zsidók a legkevésbé ellenszenves, Magyarországon élő csoport, míg rokonszenves csoport – tehát olyan, amely a kilencfokú skála középértékénél, ötnél magasabb értékelést kapott – csak egy van: a „svábok”, azaz a Magyarországon élő németek. Tehát a magyar társadalom, egészében véve, meglehetősen xenofób. Ugyanakkor ez az ábra is jelzi a zsidóellenes érzületek tendenciaszerű erősödését.
2. ábra Rokonszenv hőmérő
Meg lehet-e mondani ezeknek az adatoknak az alapján, hogy mekkora ma az antiszemiták aránya a magyar népességben?
Az érzelmi elutasítás erősségét jelző mutatók alapján csak hozzávetőleges becslés készíthető, hiszen ez a mutató csak az antiszemita előítéletesség egyik dimenzióját jeleníti meg. A kilencvenes években, majd az évezred első éveiben végzett nagy kutatások azt mutatták, hogy nagyjából a felnőtt lakosság 8-12 százaléka volt szélsőséges antiszemita, azaz nem csak előítéletes, hanem a diszkriminációt is támogató. Ez kisebb, mint azok aránya, akik szemében a zsidók „csupán” ellenszenvesek. Ha csak ezt az utóbbi mutatót tekintjük – és az egész időszakra nézve csak ez áll rendelkezésünkre szinte minden évből – akkor azt látjuk, hogy a zsidókat vehemensen elutasítók aránya 2009 után növekedett meg jelentős mértékben (9-ről 22 százalékra), majd 2011-ben némileg csökkent (20 %), de a korábbi szintre ekkor sem állt vissza.
3. ábra A zsidóellenesek aránya, 2003-2011 (százalék)
A változások értelmezéséhez fontos az az adat, ami a válaszmegtagadók számának nagyarányú csökkenését mutatja 2009 és 2010 között: ezt azt jelzi, hogy valószínűleg nem a zsidókkal szemben ellenérzéseket táplálók aránya növekedett meg hirtelen ilyen nagymértékben a két felmérés között, hanem azoké, akik a felmérés során vállalják zsidóellenes érzületeiket. A változás mögött sejthetően a „Jobbik-hatás” áll, azaz az antiszemita nyelv legitimmé vált a közbeszédben, ami sokakat arra bátorít, hogy vállalják korábban szalonképtelennek tekintett nézeteiket.
Ha a magyar felmérések adatait összehasonlítjuk más országokban végzett kutatások adataival, milyen képet kapunk?
Az ilyen összehasonlítás nehéz dolog, mert a számokban megjelenő felmérési adatok csak az előítéletesség fokáról mondanak valamit, az antiszemitizmus azonban több mint előítéletesség. Az 1990 utáni időszakban, mindenekelőtt Németországban végeztek szisztematikus kutatásokat a kérdésről, és az ottani kérdőívek tartalmaztak egy nagyon hasonló kérdést ahhoz, amit én is rendszeresen használtam: azt kérdezték (egy négyfokú skála segítségével), hogy az interjúalany rokonszenvesnek vagy ellenszenvesnek találja-e a zsidókat. Esetleg a zsidók elutasítását más módon kifejező kérdéseket használtak. Nos, a zsidókat elutasítók aránya 1991-ben volt a legnagyobb: 33 százalék, ami magasabb, mint a Magyarországon eddig mért legmagasabb adat. Ez az arány 1994-re 16 százalékra csökkent, 1996-ban megint 22 százalékra emelkedett, majd némi csökkenés után 2003-ra 26 százalékra nőtt. Ezután a trend csökkenő irányt vett: 2008-ban már „csak” a lakosság 15 százaléka tartotta ellenszenvesnek a zsidókat (az adatok a nyugatnémet szövetségi államokból származnak, de 2008-ra az ország keleti és nyugati része közötti különbség, ebben a tekintetben, gyakorlatilag eltűnt). Van német adat az antiszemitáknak a lakosságon belüli becsült arányáról is. Egy 2003-ban lezárt vizsgálat eredményei szerint azok aránya a német felnőtt népességben, akik az antiszemitizmust mérő mind a négy skálán (zsidóellenes előítéletesség, a holokauszttal és a német felelősséggel kapcsolatos nézetek, Izrael-ellenesség, anticionizmus) magas pontszámot értek el, 18 százalék volt.
A magyarországi adatok ennél magasabbak, de nem sokkal. Természetesen más a kép, ha az antiszemitizmusnak a nyilvános tereken és a politikában való megjelenését hasonlítjuk össze: itt a magyar helyzet lényegesen rosszabb, mint a német. De megint más a helyzet, ha az antiszemita indíttatású erőszakos bűncselekményeket és incidenseket vizsgáljuk. Bár ezek pontos számáról nincs megbízható magyar adat, szinte bizonyos, hogy ezek száma Magyarországon meg sem közelíti a Németországban hivatalosan regisztráltakét – 60-100 eset évente –, ami persze a radikális iszlám jelenlétével is összefügg, de korántsem csak azzal.
Melyek a Magyarországon legelterjedtebb antiszemita nézetek?
Néhány tipikus antiszemita állítás elfogadottságát több kutatás során is felmértük.
1. tábla Antiszemita kijelentésekkel egyetértők aránya (százalék)
Az adatok alapján azt mondhatni, hogy a „zsidó világ-összeesküvésben” való hitet kifejező nézetekkel manapság a megkérdezetteknek közel egyharmada ért egyet – korábban ez az arány jóval alacsonyabb volt. Ugyancsak nőtt azok aránya – bár korántsem az előzővel egyező mértékben – akik diszkriminációs lépéseket is támogatnának – például a zsidók arányszámának csökkentését bizonyos foglalkozásokban. A vallási eredetű antijudaizmus támogatottsága viszont nem növekedett az elmúlt évtizedben.
Változott-e a holokauszt-tagadók száma a társadalomban?
Az utóbbi években nem változott azok aránya, akik tagadják a szisztematikus, ipari módszerekkel végzett népirtás tényét – itt a változás korábban, 1995 és 2006 között következett be, amikor is a holokauszt-tagadók aránya 2-ről 7 százalékra, azaz több mint háromszorosára nőtt.
4.ábra Inkább egyetért, vagy inkább nem ért egyet azzal, hogy koncentrációs táborokban nem is voltak gázkamrák? (százalék)
Valamelyest nőtt azonban azok száma, akik túlzottnak tartják a holokauszt áldozatainak számáról általánosan elfogadott becsléseket, és ma a korábbinál sokkal többen vannak olyanok, akik a zsidókat „holokauszt-biznisszel” vádolják, azaz akik szerint előnyöket próbálnak kovácsolni az üldöztetésből .
5. ábra Inkább egyetért, vagy inkább nem ért egyet azzal, hogy a zsidók még üldöztetésükből is előnyöket próbálnak kovácsolni? (százalék)
A magyar felmérések adatai nagyjából ugyanazt a tendenciát mutatják, mint a hasonló nemzetközi kutatásoké: a holokauszt-tagadók száma Ausztriában, Franciaországban és Németországban is sokkal alacsonyabb azokéhoz képest, akik erőteljesen hajlanak a zsidóüldözésekért való történelmi felelősség elhárítására, a holokauszt okozta szenvedések relativizálására, és annak hangoztatására, hogy ennyi idő elteltével erről a kérdésről már nem kellene olyan sokat beszélni. Magyarországon a felnőtt lakosság kétharmada meg van győződve arról, hogy a világháború alatt a magyarok is szenvedtek annyit, amennyit a zsidók,
6. ábra Inkább egyetért, vagy inkább nem ért egyet azzal, hogy a háború alatt a nem zsidó magyarok is szenvedtek annyit, mint a zsidók (százalékos arányok)
és több mint a fele szerint a holokauszt témáját már le kellene venni a napirendről.
7. ábra Inkább egyetért, vagy inkább nem ért egyet azzal, hogy ennyi évtizeddel a zsidóüldözések után már le kellene venni ezt a témát a napirendről (százalék)
Ez európai összehasonlításban nem kirívóan magas arány: a holokauszt-emlékezet mintaországának tartott Németországban az 1995 és 2000 között végzett felmérések során a megkérdezettek fele rendszeresen egyetértett azzal, hogy a zsidók a holokausztot saját önös céljaik érdekében használják ki, és több kutatás azt is kimutatta, hogy folyamatosan 60 százalék körül van a német társadalomban azok aránya, akik szerint a holokauszt kérdését végleg le kellene venni a napirendről. Ami a magyarországi tendenciákat illeti, érdekes megfigyelni, hogy ezek az arányok a kilencvenes évek közepén még a mostaninál is magasabbak voltak – és ez talán annak a jele, hogy mégiscsak volt valamilyen hatása az olyan állami gesztusoknak, mint a Holokauszt-emléknap bevezetése az iskolákban, meg a Holokauszt- Emlékközpont megnyitása.
