Szeged, híres város

Zsidó barátai őrültnek tartották, keresztény barátai elismerően tekintettek rá, amikor elvállalta a szegedi zsidó hitközség elnöki posztját. A feladatra a közösség idős vezetői kérték fel, azóta háromszor választották újjá. Lednitzky András, mint mondja, nem volt vallásos, ezt legfeljebb anyai ági nagyszüleiről mondhatja el, de Schindler József, Raj Tamás és Schőner Alfréd rabbisága idején látogatta a zsidó közösség kultúrprogramjait.

A szegedi zsinagóga egyik belső oszlopa

Öt-hatszáz zsidó él ma a szecesszióban tobzódó, szépen felújított városban. A hitközségnek 280-300 tagja van, de a létszám csökken, a közösség elöregedett. A vészkorszak után három kivándorlási hullám (1948, 1956 és a ’90-es évekbeli) érintette a szegedi zsidóságot, 1967 után is volt elvándorlás, ám korábban elsősorban nem Izraelbe mentek el innen. Sokan, akik ’89 után próbáltak szerencsét, és gazdasági, tanulmányi okokból alijáztak, visszajöttek. A Talmud Tórára ma nyolc-tíz gyerek jár. Markovics Zsolt rabbi tanítványai, aki meggyökerezett a városban.

Az elnök civilben a Szegedi Tudományegyetem orvoskari dékáni hivatalának vezetője, és mint büszkén említi, Izrael tiszteletbeli konzulja. Úgy véli, a hitközségnek azokhoz is szólnia kell, akik nem aktívak a vallási életben. Ezért vált tevékenysége egyik hangsúlyos elemévé a zsidó kulturális fesztivál, melyet idén ősszel ötödik alkalommal rendeznek meg, s melynek fő helyszíne a világszerte híres zsinagóga.
A komolyzenei hangversenyek (tavaly tíz volt, idén hatot terveznek), az orgona- és klezmer-koncertek, a könyv- és dokumentumfilm-bemutatók, valamint a kiállítások sokakat vonzanak, és a város közéletének fontos eseményévé vált az őszi rendezvénysorozatot záró izraeli folklór jellegű vacsora, melyen alkalmanként 350 ember vesz részt: a helyi értelmiség tagjai, multicégek, kamarák, az egyetem és a politikai pártok képviselői – jobb és bal egyaránt.

A Jobbik előretörésére és fogadtatására kérdezek rá. Még a kuruc.info is megdicsérte egyszer a szegedi zsidóságot, mondja némi iróniával az elnök, mert Löw Immánuel kiállt a trianoni diktátum revíziójáért. A Jobbik szegedi szervezete is felvette a kapcsolatot a hitközséggel, folytatja, három alkalommal járt történész vezetőjük náluk, és biztosította a közösséget jóindulatáról. Előadásra is invitálták a rabbit és az elnököt Trianon és a zsidóság kérdéséről. Az előadás nem jött létre, bár a hitközség vezetői vállalták volna a részvételt. Egy zsidó gyárossal kapcsolatos emléktábla-avatás ötletével is megkereste őket a párt, melyben a hitközség – mint az elnök mondja, egyeztetve a Bzsh-Mazsihisz ügyvezető igazgatójával, Zoltai Gusztávval – szintén partner lett volna, ám a város szocialista-liberális vezetésű önkormányzata nem járult hozzá az emléktábla-avatáshoz.

Lednitzky András, a hitközség elnöke

Amikor a Mazsihisz – egy félelemből született javaslat nyomán – arra bíztatta híveit, hogy ne vallják be a népszámláláskor felekezeti kötődésüket, a szegedi hitközség vezetése az ellenkezőjét javasolta saját közösségük tagjainak (214-en be is vallották). Lednitzky András úgy érzi, Szeged befogadó város, nem jellemző a nyílt antiszemitizmus, és a zsidó közösséggel jó viszonyt ápolnak a közélet résztvevői. A Magyar Gárdát a szocialista többségű önkormányzat döntése szerint nem-kívánatosnak tartják a városban.

Jónak mondja a hitközség kapcsolatát a többi egyházzal. Hagyománnyá vált a Csanád megyei püspök kezdeményezésére, hogy advent és hanuka egybeesésének idején, egymás után gyújtják a fényeket a Dóm téren, ahol sokakat vonzó téli vásár zajlik decemberben. A rabbi és az elnök félévente együtt vacsoráznak és eszmét cserélnek a helyi keresztény egyházak képviselőivel. Markovics rabbi több helyi felsőoktatási intézmény vendégelőadója bibliai és liturgiai témákban, s most írja doktori dolgozatát a Zsidó Egyetemen, szegedi vonatkozású témában. A közösség egyébként több ezer kötetes saját könyvtárt működtet, hitközségi és könyvtári tájékoztatót is közread.

Kilencszáz külföldi egyetemistából 120 izraeli tanul Szegeden. 1985 óta vannak itt izraeli diákok, de a nagyünnepek első estéjén/napján kívül (amikor nagyjából az izraeliek fele eljön a zsinagógába) nemigen járnak a zsidó közösségbe, bár a tanévkezdéskor tiszteletükre adott halvacsorán általában részt vesznek. Évnyitókor a történelmi egyházak képviselői is szólhatnak a hallgatókhoz, a rabbi is beszél, de az izraeli diákokon kívül nemigen keresik meg zsidó hallgatók. Soha nem volt konfliktus az arab és az izraeli diákok között; az arab hallgatók között olykor viszont előfordulnak villongások, általában nőügyek kapcsán.

Markovics Zsolt (jobbra fent) a Golda Meir Szalonzenekarban

Markovics Zsolt rabbi meséli, még nyíregyházi szolgálata idején vált részesévé akaratlanul egy hasonló, ám ott tragikussá váló ügynek. Akkor egy helybeli grúz zsidó férfi szerelemféltésből megölt egy másikat, és három napos bujkálás után, hajnali fél négykor becsöngetett hozzá. Nem evett, mint mondta, akkor már harmadik napja, így a rabbi leültette, megkínálta, de rávette, hogy adja fel magát. Beidézték a bíróságra az ügyben, ám miután ünneppel esett egybe az idézés, a rabbi nem tudott elmenni: végül megbírságolták.

Markovics Zsolt különben a szegedi alapítású Golda Meir szalonzenekar egyik rendszeresen koncertező frontembere is. Hagyományos zsidó dallamok mellett modern izraeli zenét is játszanak, és immár több határon túli meghívást is kaptak. A tavalyi szegedi sörfesztiválon sok száz fős közönség tapsolt és skandálta hangosan koncertjük végén: „Rabbi! Rabbi!”

 

A szegedi régi zsinagóga

Ahogy Budapest felől Szegedhez közeledik az autós látogató, a város szélén temetők mellett visz el az útja. A zsidó temető bejáratához közel kevés sírt látni. Könnyen lehet, hogy föld alá is kerültek 19. századi sírok, halljuk a temető gondnokától, Nagy Istvántól. A nagy szegedi árvíz utáni építkezések idején, a városközponthoz közelebb eső, megszüntetett régi zsidó temetőből át kellett hozni a maradványokat. A zsidó temető talaja ma is vizesedik, hátul már nemigen tudnak temetni. Előfordult olyan temetés is, hogy a feltörő talajvízbe toccsant a koporsó. Ahogy kinyitom a vaskaput a ravatalozó kupolás szecessziós épülete alatt, és lejjebb lépek a lépcsőn, hirtelen bokáig vízben állok. Tiszta, áttetsző talajvíz.

A temető legbelső sarkában tíz rabbi-sír. Itt temették el a kilencvenévesen, a deportáló vagonban meghalt Löw Immánuelt is, a Talmud flórájának legendás tudósát, akinek tetemére Pesten bukkantak 1945-ben, és a helyiek emlékezete szerint két asszony tolta haza talicskán, Szegedre, hogy méltó módon hantolhassák el szeretett városában.

A Lőw Immánuel síremlék

Az egykori téglagyári gyűjtőtábornál fekete gránitoszlop áll versidézettel és rövid közléssel: A Holocaust 60. évfordulója alkalmából állította Szeged városa. Az emlékmű fontos fejlemény, de a kortársak távoztával bizonyára egyre kevesebben tudják, miért itt áll az obeliszk. Talán nem ártana rávésni akár a hátára egy bővített mondatot – mint mindenütt, ahonnan deportáló szerelvények indultak –: Magyarország német megszállása idején, 1944-ben, itt zsúfolták össze a helyi hatóságok a város, zsidóságuk miatt megbélyegzett lakosságát csecsemőktől aggastyánokig, mielőtt haláltáborokba és munkatáborokba hurcolták volna őket. (A hiányérzet korántsem csupán helyi: az akadozó múltfeldolgozás jelképeként, tárgyszerű felirat híján, a pesti Duna parton két mártír-emlékmű is csonkán áll.)

Péntek este a zsinagógában úgy negyvenen lehetünk: igen vegyes a korosztály, a középgeneráció és a fiatalok is szép számmal vannak jelen. Az orgona kísérte imádkozást Markovics rabbi hetiszakaszhoz fűzött magyarázata kíséri, majd a Gutenberg utcai hitközségi székház dísztermében kiddust adnak. Az összejövetelek rendszeresek, mindig más hitközségi tag állja a költségeket.

Az épület másik szárnyában működő hitközségi szeretetháznak 22 lakója van; egyedülálló zsidók és néhány nem-zsidó is lakik ma itt, többen kétágyas szobákban. Műanyag napozószékek és napernyők oldják a betonozott udvar szomorúságát, és egy vadonatúj panorámás lift a Claims Conference-től elnyert támogatás jóvoltából az emeleti lakók számára. Többen is átjönnek a lakók közül a szombatfogadásra, és két emelettel feljebb, a közös vacsorára a díszterembe. A szobák egy részéből az esténként impozáns fényekkel kivilágított zsinagógára látni.

Az épület mögött az Ózsinagóga található, mely már nem a hitközségé: alternatív kulturális rendezvényeknek ad otthont. Falán héber nyelvű emléktábla és vízszintes vonal jelzi, meddig emelkedett a víz a nagy szegedi árvíz idején. A legenda szerint a tóratekercseket már nem érte el. Volt egy harmadik imaház is a városban 1944-ig – az ortodox Jungreisz rabbi stibl-je. Lánya, Esther Jungreis a vészkorszak után az USÁ-ba emigrált, később megalapította a vallás népszerűsítését szolgáló Hineni mozgalmát, és nagy nézettségű tévés vallási műsort vezet ma is.

A zsinagóga díszes kupolájának színei az égboltot szimbolizálják