„2015-ös költségvetésünk 1 milliárd forint körül van”

Interjú Köves Slomóval, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbijával.

Mi a Chabad-EMIH távlati célkitűzése, víziója?

Egy minél erősebb, öntudatosabb, szellemileg minél jobban felvértezett, életteli zsidó közösség Magyarországon. Ennek sok előfeltétele van. Kellenek intézmények, amelyek a zsidó közösség legaktívabb körének megteremtik a mindennapi élet lehetőségét: ilyen pl. a kóser étkezés, a vallási élet biztosítása. Kell mindehhez a szellemi tartalom. (Ide tartozik például a színvonalas zsidó elemi oktatás, de ugyanígy a könyvkiadás, a felnőttoktatás, a közösségszervezés etc.). A szélesebb, kevésbé aktív körnek fel kell mutatnunk a zsidó vallás szellemi alapjait. A zsidó származásúak körén túllépve pedig a cél az, hogy a zsidóság szellemi öröksége, üzenete elismert legyen a többségi társadalomban. Ez képes visszaszorítani az előítéleteket, ami pedig nem utolsó sorban javítja az itt élő zsidók komfortérzetét.

És a zsidóság kitől kapja majd meg mindezeket a feltételeket? A Chabad-EMIH-től, avagy éppen olyan jó e téren a többi zsidó felekezet, illetve világi szervezet hozzájárulása?

Ha víziókról beszélünk, akkor nem érdemes szervezetek mentén gondolkodni. Egy élő közösség, természetesen sokszínű, másképpen el sem tudnám képzelni. Hogy más zsidó irányzatok, szervezetek munkája, szellemi tartalma milyen, arról nem tudok nyilatkozni – de én nyilván az általam képviselt szellemi tartalmat tartom a legvonzóbbnak és legéletképesebbenek.

Jelenleg a magyar zsidó közéletben a Mazsihiszt tekintik a honi zsidóság első számú képviselőjének. Szándékában áll az EMIH-nek, hogy ezt a pozíciót átvegye a Mazsihisztől?

Közép-hosszútávon a zsidó közösség egészének ugyanaz az érdeke. Ha van kényszerű politizálás, akkor az az érdekérvényesítés a közéletben a zsidóságot érintő ügyekben. Hosszútávon ez akkor működhet jól, ha vannak közös ügyek és ezekben összefognak mindazok, akiknek van érdekérvényesítő képességük. Hogy melyek a közös ügyek? Az antiszemitizmus, a szociális kérdések és Izrael, ami az aktív közösség tagjait szintén erősen érinti. Meggyőződésem, hogy ezeknek a kérdéseknek az egységes képviseletéhez meg kellene teremteni a közös platformot. Ehhez viszont nagyon fontos, hogy akik ebben részt vesznek, azok tudják, hogy mit akarnak –szellemi értelemben is. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy legyen az antiszemitizmus elleni fellépésnek egy közös fóruma, ezért kezdeményeztük a Tett és Védelem alapítvány létrehozását.

Utóbbiból a Mazsihisz visszavonult.

Kezdettől fogva az volt az elképzelés, hogy minél több embert bevonjunk ebbe a munkába, ezért kerestük meg Heisler Andrást, még az alapítvány létrehozása előtt. Sajnálom, hogy amikor később Mazsihisz elnök lett – nyilván valamilyen a saját szervezetén belüli feszültség okán – ez kellemetlenné vált számára, és kilépett az Alapítvánból. Bízom benne, hogy ez azért nem tudja megakasztani az együttműködést, ami oly fontos lenne.

A magyar zsidóság erősen szekuláris, identitásának legerősebb része a Holokauszt emléke és az antiszemitizmus elleni küzdelem. Mennyire kecsegtető vállalkozás ezt a szekuláris zsidóságot egy vallásos világkép számára megnyerni?

Minél nehezebb egy feladat, annál szebb. Ugyanakkor fontos, már-már történelmi időket élünk. Egyre távolodunk a Holokauszt borzalamitól, és így egyre gyengülnek a zsidó gyökerekkel kapcsolatos félelemek, szorongások. Egyre többen válnak nyitottabbá arra, hogy a zsidóság háromezer éves szellemi örökségét megismerjék és ne csak egy sorstragédiát lássanak benne. Van egy haszid mondás: ha meggyújtsz egy tüzet, köréje gyűlnek az emberek. Mi ezeket a lángokat próbáljuk meggyújtani.

A Sorsok Háza holtpontra jutott, a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely (HDKE) gyéren látogatott intézmény, a Rumbach utcai zsinagógában tervezett Együttélés Háza szintén teljesen bizonytalan ügy. A három intézményről, azok üzenetéről mi a Chabad-EMIH álláspontja?

A HDKE szakmailag jól végiggondolt és hiteles intézménynek tűnik. Viszont sokak szerint belterjes és nem látni, hogy megszólította volna az emberek tömegeit. Ennek több oka lehet. Az egyik talán az elhelyezés: a Holokauszt-múzeumot egy zsinagógába tenni? – Ennek lehet negatív üzenete. Ugyanis ez a koncepció azt sejteti, hogy a holokauszt a zsidók ügye, hiszen a zsinagóga egy zsidó intézmény. Ráadásul egy olyan városban, ahol van aktív zsidó közösség, ez azt a téves üzenetet is közvetíti, hogy a zsidóság már csak múzeum – mert a zsinagógát már nem lehet imával, élettel megtölteni, ezért belerakjuk a borzalom emlékeit. És ráadásul összemossa azt, amit szét kellene választani: a zsidó hagyományt és a Holokauszt emlékezetét. A kettő nem ugyanaz: a zsidók a Holokauszt áldozatai voltak, de a zsidóság, a judaizmus nem erről szól. Ez egy 3000 éves intellektuális, spirituális, etikai hagyományközösség, melynek ugyan történetileg legsötétebb évei kötődnek a holokauszthoz, de mégis csak a történelmének, azaz múltjának és nem jelenének alkotóeleme.

A Sorsok Házáról azt gondolom, ha már született egy döntés, melynek racionalitását akár meg is lehet kérdőjelezni, akkor ezt olyan intézménnyé kéne tenni, ami az érzelmi azonosulás lehetőségét teremti meg, hogy a látogató az áldozatok helyzetét a sajátjának érezze, hogy a kiállítás aktuális üzenetet közvetítsen, mai életébe, a többi emberrel fenntartott viszonyába.

Ez nagyjából a Schmidt Mária által felvázolt vízió.

Igen. Úgy tudom, az ő viziójában érvényesülnek ilyen szempontok.

Én egy olyan 40-50 perc alatt bejárható tárlatot feltétlenül hasznosnak találnék, amely az érzelmi azonosulásra épít, ahol például gyerektúlélők mesélik el, miként szorult körülöttük a hurok, lépésről lépésre, egészen addig, amíg a marhavagonban találták magukat. Hogyan élték meg ők mindezt gyerekként, fiatalként, hogyan élték meg szüleik. Mindezt erős vizuális elemekkel megtámogatva, adódik az érzelmi azonosulás lehetősége. Meggyőződésem, hogy egy ilyen jellegű kiállítás megtekintése után egyetlen diák vagy akár egy felnőtt sem gondolná azt, hogy Auschwitz holmi nyári táborozás volt.
Ami az Együttélés Házát illeti, nem tudom, hogy milyen valódi esély van rá, nem több-e egy jóindulatú felvetésnél. A megvalósításhoz nagyon sok erőforrás kellene, a pénzügyieken túl szellemiek is. Fontos, hogy a zsidóság mindennapjait, közösségi élményeit, vallási tanításait, kulturális teljesítményeit be lehessen mutatni úgy, hogy mindez a zsidó közösség számára is, meg a többségi társadalom számára is megismerhető legyen. Az antiszemitizmusról, a holokausztról manapság sok szó esik, nem mindig színvonalasan. De a zsidóságról nem sokat tudnak az emberek – ezt tapasztalom, amikor gimnáziumokba vagy más helyekre meghívnak.

A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványban (Mazsök) a Mazsihisz és a Chabad-EMIH rendelkezik meghatározó súllyal a kuratóriumban. Egyházként nem pályáznak, de a holdudvarukba tartozó szervezetek – mint például a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) – igen. Nincs itt ellentmondás?

A magyarországi zsidó szervezetek forrásmegosztásának kiegyensúlyozódására minden jel szerint eljött az idő. Sok elemből összeálló problémahalmazról beszélünk, melynek része a zsidó hitélet támogatása is. A rendszerváltozást követő első húsz évben egy sokak által kritizált gemischter Teller alakult ki, amelyben egy hitéleti szervezet, antiszemitizmus elleni küzdelemre hivatkozva és kárpótlási feladatokat magára vállalva ragaszkodott az állami dotáció egykapcsolódású rendszeréhez. Ez a helyzet egy ponton tarthatatlan lett, és szépen lassan kezdtek letisztulni a szerepek, illetve ezzel párhuzamosan a forrásmegosztások is. Ebben a folyamatban fontos előrelépés volt, hogy négy évvel ezelőtt megújult a Mazsök kuratóriuma, és valamilyen – legalább részleges – társadalmi súly és arányosság elvén sokszínű lett a kuratórium. Így került (közel 20 év késéssel) a Chabad is a kuratóriumba. Egy következő fontos lépés lenne ebben a folyamatban a Mazsök identitását tisztázni. Mi úgy gondoljuk, hogy pl. hitéleti tevékenységet nem a Mazsök forrásaiból kellene fedezni. Ezért is javasoltuk, hogy a bejegyzett felekezetként működő zsidó egyházak – mivel más forrásból is van bevételük – ne pályázzanak a Mazsökhöz.  Ugyanakkor fontos feltenni a kérdést: Mi a Mazsök elsődleges célja? A magyar holokauszt-túlélők támogatása? Általános szociális segítségnyújtás? Kollektíve a hitéleten kívüli zsidó civil élet támogatása? Ha ez utóbbi, akkor nagyon is helyénvaló, hogy az antiszemitizmus ellen küzdő TEV a Mazsökhöz is fordul forrásért. Az lenne helytelen, ha pl. hitéleti forrásokból lenne fedezve a munkája.

A Chabad-EMIH erősen bíztatja mind az egyszerű híveket, mind a vagyonos vállalkozókat, hogy a közösséget anyagilag támogassák. E téren milyen eredményről adhat számot?

Ha valaki saját pénzéből támogat egy ügyet, azt sokkal inkább a magáénak érzi. Ezért szükséges, hogy az emberek a tőkéjüket bevonják a közösség építésébe – és ez a tőke lehet pénz, tehetség, szorgalom, kapcsolat, sok minden.

Ami az adományokat illeti, eleve hatalmas mínusszal indultunk. Történelmileg, a magyar zsidó közösség szervesen építette az intézményeit, de ezt a folyamatot elvágta a Holokauszt, majd a vallásellenes kommunista diktatúra. Ezt a hatalmas veszteséget kell először pótolni valamiképpen. Általános magyar probléma továbbá, hogy nehéz adakozásra buzdítani ott, ahol az emberek jövedelme úgyis agyon van adóztatva. Mindezzel együtt merem mondani, hogy amit e téren elértünk, az fantasztikus. Céljainkra már évente 3-4 ezer ember adakozik. Ezeknek túlnyomó része kis adomány, 5-10 ezer forint közötti, de vannak nagyobb adakozók is. 2015-ös költségvetésünk összege egymilliárd forint körül van. Ebből 200 millió forint az állam által folyósított örökjáradék; 300 millió körül vannak az adományok (a legkisebbtől a legnagyobbig); és úgy 400 millió forint a pályázati pénz. Ezek közül a legjelentősebb tétel idén a Tokaj-hegyaljai EU-s pályázat, pontosan a mádi rabbiház felújítása, ami az ottani zarándokút részét képezi. Tavaly és tavalyelőtt a Dohány utcai iskola és óvoda felújítására nyertünk nagyobb pályázati összeget.  Megítélésem szerint ez a szerkezet az adott körülmények között egészségesnek mondható, sőt, szerintem a maximum, amit el lehet érni.

Olyan híreket is lehet hallani, hogy nagyobb támogatóinak a Chabad-EMIH viszontszolgálatot tesz, és magyarországi üzletkötéseiket jó kapcsolatrendszerével előmozdítja.

Erről nem tudok. Ilyen segítségkérés, illetve árukapcsolás az én praxisomban nem volt.

Az elmúlt évben színre lépett Brit Média Kft a közfelfogás szerint Chabad-EMIH közeli cég. Legismertebb képviselője, Megyeri András a Chabad-EMIH aktivistája, az Ön jó ismerőse, akinek személyén keresztül Önnek is köze lehet ehhez a média-portfólióhoz. Mik az ezzel kapcsolatos ambícióik, s hosszabb távon milyen változás várható az érintett médiumok szellemiségében, műsorpolitikájában?

Hogy egy magyarországi médiumnak milyen a műsorpolitikája, szellemisége, arra sem nekem mint rabbinak, sem az általam vezetett közösségnek semmilyen ráhatása nincsen. Ilyen ambíciónk nem is lehet. Azonban, ha lesz rá lehetőség, hogy sok ezer vagy tízezer embert befolyásoló médiumok vezetői meghallgassák véleményünket, akkor nekem mint rabbinak, elsődleges feladatom, hogy ezt a lehetőséget a zsidóság javára fordítsuk, hogy Izrael, az antiszemitizmus elleni fellépés, a zsidó vallás értékei markánsan jelenjenek meg, miközben nem válnak belterjessé. Semmiképpen ne képviseljenek ezek a médiumok Izraellel vagy a zsidósággal szemben barátságtalan vagy éppen ellenséges álláspontot.

A portfólióba tartozó médiumok, mint a Klubrádió vagy a 168 óra, elkötelezetten baloldali, liberális médiumok, a legkevésbé sem jellemzi őket a vallásos beállítottság – még csak Izrael-pártinak sem lehet őket nevezni. Milyen hangsúly-eltolódásokra lehet számítani?

Újra szeretném rögzíteni, hogy rabbi és nem médiavállalkozó vagyok. Az én feladatom rabbiként, közösségi vezetőként, Izrael ügye iránt elkötelezett zsidóként és a demokratikus értékek mellett elkötelezett magyar polgárként annyi lehet, hogy a kapcsolati lehetőségeimet ezen ügyek érdekében mozgósítsam. Megyeri Andrásnak legfeljebb ötleteket tudok adni, ha azokra ő kíváncsi. De nem vagyok szakember, nincs is olyan ráhatásom, hogy ezt meghatározzam.

Az Origo hírportál megvásárlására is még mindig pályázik a Brit Media Kft?

Úgy tudom, nem mondtak le erről a szándékukról, de hogy most éppen hol tart ez az ügy, azt nem tudom.

Az interjú a Szombat 2015 decemberi számában jelent meg.