Stand-up összeomlás
„Volt néhány pillanat, amikor tényleg éreztem őt… nem mint anyát, hanem mint emberi lényt. Olyan emberi lényt, aki itt volt a világban.”
David Grossman baloldali, békepárti izraeli író új regénye, az Egy ló besétál a bárba nyugtalanító emlékezés-monológ. Nem kis érzelmi kockázat se írói, se olvasói közelítésből belesétálni egy lidércnyomásos gyerekkorba. Grossman nem is először teszi ezt regényeiben. Talán ezért is kapott Man Booker-díjat.
Az írót idézve „Néha azt gondolom, hogy a legalattomosabb formája a kegyetlenségnek a közöny.” Az áttörhetetlen elszigeteltségről szól ez a könyv, és egy magára hagyott, magányos alakról.
Mi ez? Gyermekkori szellemidézés, vagy/és humorból szőtt rémálom, üzenethordozó parabola az önmagunk iránti lojalitásról?
A regény egy éjszakai bárban játszódik, főszereplője, Dovalé Grünstein komédiás ellentmondásos figura. Egy gyerekkori trauma miatt élete kisiklott – valójában két párhuzamosan élete van. Önmarcangoló és önironikus számvetése az esti stand-up előadás, mely fokozatosan (auto)terápiás acting outtá válik, noha az 57 éves, háromszorosan elvált, ötgyerekes, prosztatarákos komédiás Netanya egy bárjának színpadán izeg-mozog és nem a pszichiáterénél ül. Két órán át szórakoztatja, provokálja kezdetben gyanútlan közönségét, mely lassan elszivárog a szokatlan előadásról. Viccei sokaknál kiverik a biztosítékot, először a polkorrekt társaság döbben le, mikor közönségét arabellenes dalok éneklésére csábítja (stand-up sincs izraeli-palesztin konfliktus nélkül), majd efféle holokausztviccekkel brillírozik:„ Doktor Mengelét akár nevezhetném a családom háziorvosának is.”
Groteszk előadása és testbeszéde bizonytalanságot és reménytelenséget leplez. A gyermekkori emlékek sokasodnak, ettől végképp menekül a közönség. Elénk tárul egy társai által lenézett, családjában is bántalmazott, érzékeny, törékeny és találékony gyermek élete, akit 14 évesen életében először küldenek el otthonról a katonai szolgálatra felkészítő Gadna-táborba a többi iskolatársával. Egyik nap jön egy őrmesternő, hogy futás, 4-re oda kell érnie Jeruzsálembe a temetésre. Beültetik egy katonai járműbe. Ám egy kérdést nem tett föl, és senki sem mondta, hogy ki halt meg, az anyja vagy az apja… Ez a négy hosszú óra vált örökkévalóságig tartó traumává. A bizonytalanságban töltött, metaforikusan is sivatagi autóút az emlékképekkel a legmélyebb rész. Bár (kép a képben) helyzetkomikum, ha „…egy utas hosszú órákra össze van zárva egy őrült sofőrrel, aki temetésre viszi, és közben vicceket mesél neki.” Mégis, zárt szituáció, nincs menekvés ebből a vákuumból és homályos, irracionális döntést (kényszerképzetet) szül: ki haljon meg inkább Anya vagy Apa? „Lehet, hogy Anya elhalványul bennem? Miért?” Feloldhatatlan bűntudat, feloldozás nélkül…
Az egyik asztalnál a regény narrátora, a gyerekkori barát, Avisáj, nyugalmazott bíró bűntudatosan kutat emlékeiben: a művész nem véletlenül hívta meg. Ítéletet mond árulásáért? Dovalé emlékezik és emlékeztet? A bíró felidézi az emlékezetéből kizárt tábort, hisz „a régi-régi, nagyon fájdalmas dolgokra az ember utál emlékezni.”
Ám Dovalé gyerekkorának valódi ismerője egy pici hölgy (manikűrös és médium), az ő hiteles emlékei pörgetik fel az emlékezést, előhívva a komédiás megaláztatásoktól terhes gyerekkorát, és a fiú védekező reflexét a pofonok ellen: a kézenjárást.
Megrázó emberi helyzetek sűrítménye a regény, átszőve az izraeli társadalom rajzával, valamint a politikai rendszer és hadsereg bírálatával. A közönség a társadalom modellje a holokauszthoz való viszonyulás kettősségével, hiszen ez az arab országokból érkezőket nem érintette.
A főhős anyja a holokauszt során átélt traumáitól szinte megnémult. „…mindkét csuklója tele volt szexi kis hímzésekkel, amikkel a Bikur Holim jól képzett varrómesterei ajándékozták meg.”
Ezt a lélektani és nyelvi csapdát Rajki András angolból fordította, felhasználva a héber eredetit, mert az angol fordító, Jessica Cohen egyes részeket az angol-amerikai olvasótábor számára közérthetőbbé tett. A héber szleng jó része ráadásul arab. Rajki gondosan lábjegyzeteket írt.
A könyv erőssége a súlyos dramaturgia, ettől válik igazán érzékletes élménnyé az összeomlás.
David Grossman: Egy ló besétál a bárba. Scolar Kiadó, 2016. 220 oldal. 3450 Ft.
