„A németek letolt gatyával menekülnek”

 Ismeretlen jiddis dalok a II. világháborúból.

A Yiddish Glory: The Lost Songs of World War II egy mindeddig ismeretlen jiddis dalokból álló album. A benne található 17 dalt szovjet zsidók írtak a háború éveiben.

Vannak köztük olyanok, amelyekben a Vörös Hadsereg katonái emlékeznek a zsidó nép túlélésére a történelem során, mások az ellenséggel folytatott könyörtelen küzdelmet ábrázolják. „A katonák elkeseredett dühe árad belőlük” – mondja Anna Shternshis, a Torontói Egyetem jiddis tanszékének professzora. „Ilyen leplezetlen érzelmeket tükröző dalok csak a háborús események kellős közepén keletkezhettek. Mihelyt a háborúnak vége, az emberek továbblépnek, és azon törik a fejüket, hogyan éljenek a továbbiakban.”

Shternshis a dalokra Ukrajna nemzeti könyvtárában bukkant, amikor azt kutatta, milyen volt a jiddis kultúra a holokauszt idején. „Amikor ráakadtam a gyűjteményre, furcsa érzésem támadt. Az egyik dal Sztálinról szólt. A másik a Hitler elleni harcról. Voltak benne dalok Közép-Ázsiáról. Ilyen jiddis dalokkal mindaddig nem találkoztam.” Megdöbbenve vitte el a másolatokat Bret Werbhez, a Washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum zenei és hanganyag kurátorához, aki megerősítette, hogy egy addig ismeretlen anyagra lelt.

Eltűntnek hitt dalok

Kiderült, hogy a gyűjtemény Mojszej Beregovszkij ukrajnai népzenekutatótól származik, aki a háború idején a szovjet kormány égisze alatt működő zsidó kulturális intézet vezetője volt. Beregovszkij életcéljának tartotta az ukrajnai és a Szovjetunió más területeiről származó jiddis népzenei örökség gondozását. A háború utáni antiszemita fordulat azonban keresztülhúzta a számítását. Zsidó vezetőket, írókat és tudósokat börtönöztek be, számosat közülük ki is végeztek.

Beregovszkijt 1950-ben letartóztatták, életművét lefoglalták. „A dalokban oly lelkesen éltetett és dicsőített Sztálin a zsidók ellen fordult. Abban az időben – és ha hiszik, ha nem, manapság is – vita folyt arról, vajon kell-e foglalkozni külön a zsidó háborús áldozatokkal, azaz arról, hogy kell-e emlékezni a holokausztra” – mondja Shternshis. „Ezek a dalok kétségtelenné tették, hogy a zsidókat a németek megkülönböztetett módon üldözték. És ez nem tetszett Sztálinnak.”

Beregovszkij végül kiszabadult, de gyűjteményét elnyelte a birodalom. 1961-ben bekövetkezett halála pillanatában úgy érezhette, hogy hiába élt. „A történészek között egyetértés volt abban, hogy a gyűjtemény odaveszett. De amikor láttam a szövegeket, meggyőződtem az ellenkezőjéről. Túlélték a megpróbáltatásokat” – mondja Shternshis.

Kegyetlen, tragikus és vicces

A dalok egy része a Vörös Hadsereg katonáitól származik, szövegük bosszúról és vérontásról szól. Mások özvegyek és árva gyermekek tragikus történetei az őket sújtó gyászról és veszteségről. „A szöveg mellbevágó, mert közvetlenül látjuk belőlük a gyerekek szenvedését. Már nem a történelemhez kötődő szövegek, hanem személyhez szólóak.”

Vannak olyanok is, amelyek humorosak, mint pl. „Hitler egy idióta” vagy „A németek letolt gatyával menekülnek”.

„Egyes dalok akár a szerzők utolsó írásai lehetnek a megszállt területeken, mert a nácik bekerítették, és lemészárolták őket. Az asszonyok és gyerekek „szerzeményeiket” papírfecnikre írták, amiket aztán összegyűrték és eldobták valahol” – mondja Shternshis.

„Menetben hajtották őket valamerre, és tudták, hogy nem térnek vissza, de remélték, hogy valaki megtalálja azt a papírdarabot, rajta a dalszöveggel. És így is történt.”

Anna Shternshis a jiddis történelem kutatója, de mind ez ideig nem találkozott ilyen dalokkal – pedig készülő könyvéhez mintegy 500 interjút készített. „A Kanadában, New Yorkban Németországban vagy Oroszországban megkérdezettek közül senki sem emlékezett jiddis háborús dalokra. Ezek az anyagok a történelem részei, de nem maradtak fönn az emlékezetben” – mondja Shternshis.

 

Az album összeállításához is Shternshis nyújtott segítséget az orosz származású dzsesszénekes Sophie Milmannak, az énekes dalszerző Pszoj Korolenkonak, a hegedűs Szergej Erdenkonak, és a többi közreműködőnek.

 A w.cbc.ca/radio cikke nyomán Bassa László