Izrael fönnmaradása… minden tisztességes ember számára fontos

Tamás Gáspár Miklós az alábbi reflexiót küldte cikkünkre: 

Senkinek nem esik jól, ha félremagyarázzák, de ha írásra adta a fejét, számíthat az effélére. Itt most csak egyetlen dologra szorítkozom. Gadó János azt mondja, hogy ha megállapítom a cionista projekt kudarcát, evvel azt mondom, hogy “Izrael ne legyen”. Ez nem igaz. A cionizmus a liberális, demokratikus nacionalizmus egyik válfaja. A liberális nacionalizmus nagyjai – Mazzini, Garibaldi, Cavour, Széchenyi, Kossuth, Deák, Andrássy, Kogălniceanu, de még a konzervatív Bismarck is – avval biztatták magukat és híveiket, hogy a kiszabadulás a nemzetek fölötti dinasztikus államokból, a nemzeti államok kialakulása fölvirágzáshoz, békéhez, szabadsághoz vezet. Nos, az első világháborúhoz (is) vezetett, majd a Párizs környéki (Versailles, Saint-Germain, Trianon) békék révén a másodikhoz. Ezért én ellenségnek tekintem a Vormärz, a magyar reformkor, a Risorgimento gondolkodóit és harcosait? Természetesen nem. Azért, mert a liberális-demokratikus nacionalizmus (mint annyi minden más) kudarcot vallott, azt gondolnám, hogy Németország, Olaszország, Magyarország, Románia “ne legyen”? Természetesen nem. Azt kívánom, hogy Izrael “ne legyen”? Izrael fönnmaradása, túlélése, biztonsága nemcsak a zsidók, hanem minden tisztességes ember számára fontos.

Az pedig, hogy ezt az antiszemitizmus egyik közismert és következetes ellenfelének a mai Magyarországon még el is kell külön magyaráznia, az nem az én szégyenem.