Hatósági intézkedések – izraeli és palesztin módra

Napok óta újabb izraeli „rémtett” hiszterizálja a világsajtót: hidegvérű mészárosnak titulálják azt a 19 éves hebroni katonát, aki segített találkozni egy terroristának a 72 szűzzel. Megnyugtató, hogy amikor a palesztin rendvédelmi szervek “intézkednek”, a lehető leghumánusabban járnak el. Élő példa erre a ramallahi lincselés már úgy tűnik, feledésbe merült története is.

Az izraeli kiskatona, akitől elhatárolódtak parancsnokai

Leharpress: „Purim napján (2016. március 24-én, csütörtök reggel) a pátriárkák temetkezési helyétől nem messze (Makpéla barlang – Hervon) két terrorista késsel támadt az ott szolgálatot teljesítő katonákra. Az egyiket súlyosan megsebesítették, a társai a támadókat ártalmatlanították. Közülük az egyik azonnal meghalt, a másik megsérült.

 

Az események:

Nyilvánosságra került a BECELEM videója, amely azt mutatja be, amint egy katona az életben maradt terroristát fejbe lövi. A videó elejéről “lemaradt” a hang, amelyen azt lehet hallani, hogy valaki a helyszínen lévő civilek közül (vagy az egyik mentős) figyelmezteti a katonát arra, hogy még mozog, robbantani fog. Ezt a később nyilvánosságra került, hangos videóból lehet tudni.
A katonát letartóztatják, a vezérkari főnök, a védelmi miniszter és több politikus azonnal elítéli a katonát cselekedetéért. A vezérkari főnök utasítást ad a területileg illetékes parancsnoknak, hogy a katonával szemben a legszigorúbban járjanak el.(Mindezt még a “hangos” videó megjelenése előtt.)
A szélső-baloldal, a hírközlés egy részének támogatásával, azonnal támadást indít a hadsereg (és nem a katona) ellen.
Ugyanakkor “felrobban” a világháló és tüntetések is zajlanak a katona támogatására.
A katonát a katonai bíróság öt napra letartóztatásba helyezi.
A területileg illetékes parancsnok az akciónál jelenlévő parancsnokokat – köztük a katona közvetlen parancsnokát is – nem megfelelő feladat-teljesítés miatt – figyelmeztetésben részesíti. ” A katona családja a hírközlő szerveken keresztül felhívást tesz közzé a katonai vezetőkhöz és a politikusokhoz és rögtönítélő bíráskodással és linccsel vádolja őket.
A katona családja a hírközlő szerveken keresztül felhívást tesz közzé a katonai vezetőkhöz és a politikusokhoz és rögtönítélő bíráskodással és linccsel vádolja őket.
A család bírálatát a katonai szóvivő visszautasítja és nyilvánosságra hoz két dolgot. Egyrészt azt, hogy a katona a parancsnokával együtt, annak dzsipjén érkezett a helyszínre, közvetlen a merénylők ártalmatlanítása után. Másrészt, hogy a helyszínen lévő egyik parancsnok megvizsgálta a merénylőt és úgy találta, hogy nincs a testén robbanószer. (Az eddig nem derült ki, hogy az információt megfelelő módon tovább adta-e?) “
Palesztin rendőrök, akik együtt tombolnak a csőcselékkel

Tekintsünk el most a 2015 őszén kezdődött késelős intifáda frissebb eseményeitől, és nézzünk egy tipikus példát a „rendőrségi intézkedésre”a Palesztin Hatóság területéről. Több mint 15 évvel ezelőtti esetről van szó – de, mint Amjad Sukkari (Abu Omar) palesztin rendőr példája is bizonyítja, aki február elején izraeli katonákra lőtt egy nyugati parti ellenőrzési ponton – a palesztin rendészeti szervek morálja nem sokat változott azóta.

2000. október 12 –én két IDF katona, (tulajdonképpen nem is voltak aktív harcosok, csak tartalékosok, akik sofőrként dolgoztak a hadseregnél) Vadim Nurzhitz és Yossi Avrahami tévedésből túlment egy izraeli ellenőrző ponton és Ramallahban kötött ki. A “palesztin” rendőrség őrizetbe vette őket. A nagy fogás hírére (a jól értesültek szerint izraeli titkos ügynököket sikerült kézre keríteni) mintegy ezer fős tömeg vette körül a rendőrség épületét, egy csoport pedig be is hatolt. (A palesztin rendészeti szerveknek ezt állítólag nem állt módjában megakadályozni. Úgy látszik, nem hallottak vízágyúról, könnygázról meg a tömegoszlatás többi kellékéről… Sajnálatosabb, hogy az IDF sem tett semmit a bajtársak megmentéséért.)

A tébolyodott tömeg a szó szoros értelmében széttépte Vadimot és Yossit. Először megverték, késsel összeszurkálták őket, aztán kivájták a szemüket és kibelezték (!) őket. (Földi maradványaikról itt láthatók további fotók, csak nagyon erős idegzetűeknek) A szégyenletes akcióból a rendőrség alkalmazottjai is kivették részüket – persze csakis a tömeg nyomására. Számos részlet csak 13 évvel a lincselést követően került nyilvánosságra – például a tettesek alábbi vallomásai is. „Bekísértem a katonákat a kapitányságra, csakhogy az épület körül összegyűlt tömeg nyomást gyakorolt rám”- vallotta Ra’ad A-Sheikh, ramallahi rendőr. A terrorzsaru egy második emeleti helyiségbe vitte a foglyokat. „ Felkaptam egy nagyjából 25 cm hosszú vascsövet, és beléptem a szobába, ahol a két tartalékost őriztük.” (…) „Láttam, a katona életben van. Állt. Odamentem az orosz katonához, és ütlegelni kezdtem a kezemben levő csővel. Aztán addig vertem a fejét, míg hörgő hangokat nem hallatott.”

Tariq Tabesh, a Palesztin Hatóság egy másik rendőre szintén részt vett a gyilkosságban. „Egy katonát pillantottam meg földön. Arcra borulva feküdt, sírt és héberül mondott dolgokat, amiket nem értettem.” – magyarázta a nyomozóknak. „Háromszor hátba ütöttem.”

A világsajtót bejárták azok a fotók és videók, amelyek megörökítették, amint egy Aziz Salha nevű palesztin megjelent az ablakban büszkén mutogatva vérfoltos kezeit az őrjöngő közönségnek. Salha, akinek magától soha nem jutott volna eszébe ilyesmi, a tömeg bátorítására hatolt be a rendőrség épületére. Utóbb így magyarázkodott kihallgatásán:

„Egy izraeli katonát láttam hason feküdni, a földön. Hozzáléptem. Láttam, egy kés áll ki a jobb lapockájából. Kihúztam, kétszer vagy háromszor hátba szúrtam majd benne hagytam a kést. Mások, akik szintén a szobában tartózkodtak, a katona lábait ütötték.”(…) „Miután összeszurkáltam a katonát, a szájára nyomtam a kezeimet, hogy megfojtsam. Ekkor vettem észre, hogy összevéreződtek a kezeim. Az ingem alja is csupa vér lett. Odaléptem az ablakhoz – és kiintegettem az udvaron összegyűlt embereknek”.

Az egyik, borzalmasan megcsonkított holttestet kidobták az épület ablakán. A tömeg magán kívül tombolt, tapsikolt a gyönyörűségtől. Ugrándoztak rajta és ütlegelték, felgyújtották és falni kezdték a belső szerveit. ( Érdemes megjegyezni, hogy míg a vérvád borzalmas rágalma alapján, amelyet még soha, senki nem dokumentált, már évszázadok óta gyilkolnak, üldöznek zsidókat, ebben az esetben, fotók, videofelvételek sokasága tanúsítja, hogyan marcangolták az emberi mivoltukból kivetkőzött palesztinok a katona földi maradványait. A harc hevületében elkövetett muzulmán kannibalizmusra egyébként még bőven akadnak példák -ld. lennebb. Hogy- hogy nem, az eset kavarta átmeneti enyje-benyjézést leszámítva palesztinok népszerűsége azóta is töretlen, dúskálnak a nemzetközi segélyekben, Izrael pedig akkor is csak véreskezű gyilkos lehet, ha megpróbálja megvédeni magát).

Aztán a tomboló csőcselék a város központjában levő Al – Manara térre vonszolta a katonák földi maradványait és féktelen ünneplésbe kezdett. A palesztin rendőrség nem csupán tétlenül nézte a lincselést, hanem sokan közülük még csatlakoztak is a vérgőzös orgiához. A kannibalisztikus jelenetek ott is folytatódtak.

Bár életfogytiglanra ítélték, Aziz Salhát 2011-ben, egy, az izraeli kormány és a Hamász közötti fogolycsere révén, más gonosztevőkkel egyetemben mégis szabadon bocsátották. Az alkunak a terrorszervezet által elrabolt Gilad Salit, izraeli katona szabadon engedése volt a tárgya . A lincselés számos más részvevője még Salhánál is jobban járt. Mivel a tomboló tömeg részét képezték, állítólag lehetetlen volt beazonosítani őket, így soha nem kell felelniük tetteikért.

– kk –