A budai várnegyed zsidó öröksége

A középkori zsinagóga Táncsics utcai maradványaira Dr. Zolnay László régész 1964-ben véletlenül bukkant rá, amikor a Várnegyed tatarozásához előzetes régészeti kutatásokat végzett.

A nagy és a kis zsinagóga héber szövegeit és datálását Dr. Scheiber Sándor vizsgálta. A nagyzsinagóga maradványai a Táncsics utcai lakóház Babits bástyasétány felőli előkertje alatt rejtőznek. Történetéről a korabeli leírások részletesen szóltak. Zolnay és társai folytatták az ásatást, megtalálták a csarnok középpilléreit és északi falát is. A templomtér felett nincs épület, de a hozzá tartozó női imaterem fölé épült egy újkori épületszárny. A zsinagóga déli fala a lakóháznak homlokzati falával azonos. Északi fala korábban a városfal volt, ma a bástyasétány házainak előkerti kerítésvonalával esik egy vonalba. Mérete az 1696. évi telekösszeírás adataival egyező: 26,26 X 10,73 méter, a boltozati belmagasság pedig 8,5-9 méter lehet. A régészeti munkálatok pénz hiányában megszakadtak. Scheiber Sándor amerikai zsidó szervezetektől tudott volna komoly összegeket mozgósítani a folytatáshoz, az Állami Egyházügyi Hivatal ezt azonban megakadályozta. Az ásatási gödröt 1965-ben homokkal betemették. A lakóház tatarozása után ott elhelyezett hivatalos műemléktábla nem említi, hogy valaha ott állt egy későközépkori zsinagóga.

A rendszerváltás után bízni lehetett, hogy amerikai pénzt elfogadhatunk, és az sem baj, ha egyházi, ne adj’ isten zsidó műemlékről van szó. 1985-ben dr. Zolnay László elhunyt, ám munkatársai, Dr. Budai Aurél és Dr. Czétényi Piroska nem adták fel. Budai Aurél társaival 1992 óta próbált forrásokat szerezni a feltárásra és bemutatásra.

2004-ben a Magyar Urbanisztikai Társaság és a Magyar Építész Kamara szervezésében összeült egy bizottság, amely az I. kerületi önkormányzattól az Országos Zsidó Múzeumig az érdekelt szervek képviselőiből állt. A Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Régészeti Osztálya megadta ajánlatát az ásatási munkákra, a MAZSÖK és az Nemzeti Kulturális Alap (NKA) is támogatta az ügyet, a Budapesti Városvédő Egyesület folyószámlát biztosított az adományoknak. Iránytervek születtek: ezeket a Budai Vároltalmazó Közalapítvány megbízásából a Hinterland Mérnöki irodával készítette el Budai Aurél öt változatban.

Az események katalizálója az izraeli-magyar (holokauszt-túlélő) Yossi Ben-Nun professzor lett. Őt a rendszerváltás után keresték Magyarországról: tanácsát kérték műszaki fejlesztésekben. Egyszer a Várban sétált és az egykori Mendel-háznál egy márványtáblát s néhány héber feliratú sírkövet talált, majd a ház gondnoka (egy nyugdíjas tudós) mesélt neki a zsinagógáról.

2008-ban sajtótájékoztatót tartottak az Akadémián. Vizi E. Szilveszter, az MTA akkori elnöke hangsúlyozta: „A betemetett zsinagóga nemcsak a zsidóság, de a magyar és az európai kultúrának is szerves része.”

Yossi Ben-Nun számos Schulhof utódot kutatott fel az Egyesült Államokban. Meghívta őket Budára, Schulhof Izsák városába. A Schulhofok ezután létrehoztak egy alapítványt a nagyzsinagóga múzeumként való feltámasztására. Megrendelésükre 2012-ben elkészült a részletes feltárási és rekonstrukciós tervet előkészítő tanulmány. A városvédők, a Budapesti Történeti Múzeum, a Budavári Önkormányzat is támogatták a kezdeményezést.

1964 óta bizonytalanság övezi a Mendel-zsinagóga sorsát. Számos cikk foglalkozott vele, 2009-ben dokumentumfilm készült róla. Hol tart most az ügy, amikor a kormány a várnegyed rekonstrukciójára nagyvonalú támogatást biztosít? A Miniszterelnökség Parlamenti Államtitkársága válaszolt néhány stratégiai kérdésre. Pl. hogy a Várnegyed rendezési terveit összefogó, 2014 év végén körvonalazott, minimum 10 évre szóló rekonstrukciós programcsomag: a Hauszmann-terv, a budavári felújítások közül fordít-e figyelmet a két különálló középkori zsidó negyed emlékeire?

A válaszból kiderült, hogy „A budai Várban ismert három középkori zsinagóga bemutatásának lehetőségeit megvizsgálták a koncepció összeállítása során. Az egyik zsinagóga, a Táncsics Mihály utca 26. szám alatt ma is látogatható. Ennek külső homlokzati felújítása már megtörtént. A két másik zsinagóga közül a Táncsics Mihály utca 21–23. sz. telken lévő (ún. Mendel-zsinagóga) részben a ház és annak udvara alatt található, a harmadik – a legkorábbi – pedig a Palota útnak a Fehérvári kapun belül eső szakasza alatt fekszik, ezért ezek „felújításáról” a Hauszmann-terv részeként jelenleg nem beszélhetnek.”

Hogy van-e konkrét elképzelés a Mendel-féle zsinagóga sorsával kapcsolatban? Várható-e újbóli feltárás vagy marad a föld alatt? „A Mendel-zsinagóga csak részben feltárt. Teljes körű feltárása és bemutatása elhelyezkedéséből adódóan nem lehetséges, mivel a zsinagóga maradványainak egy részén a Zichy-palota áll, melynek egyik falát magára a zsinagógára alapozták. A kutatás tehát komoly statikai akadályokba ütközik. Ugyanezen okból nincs lehetőség a teljes bemutatásra sem.

A feltárható rész tekintetében szakmai vitának kellene tisztáznia, hogy a zsinagóga mely periódusa rekonstruálható. Az eredetileg gótikus boltozatú zsinagóga tetőzete ugyanis elpusztult egy török támadás során, ezután már sík födémmel fedték le. Vagyis nem ismerjük az eredeti kő tagozatokat, amelyek alapján kiszerkeszthető lenne a tetőszerkezet.

A rekonstrukció helyett tehát a fenti okokból felszíni installáció mutathatja be talán majd az épületet.”

A kérdésre, hogy a XIII. századi zsidó negyed emlékhelyei, a Szent György utcai mikve és a Fehérvári Kapunál fellelt zsinagóga mikor lesznek látogathatóak, van érdemi információ: „A Fehérvári Kapunál a zsinagóga az úttest alatt helyezkedik el, így bemutatása nem lehetséges. A mikve a Várgondnokság tájékoztatása szerint 2015. augusztus 3-tól, minden hétfőn, tárlatvezetéssel lesz megtekinthető.” (A mikve valóban megtekinthető – szombat szerk.)

Úgy tűnik, hogy kialakult koncepció nincs, de a szándék megvan a Mendel-zsinagógával kapcsolatban: „A jelzett statikai problémák miatt a Táncsics Mihály utca 21-23. szám alatti barokk Zichy-palota udvarában az 1461-ben épült gótikus zsinagóga területén, a zsinagóga ismert részleteit érzékelhetővé tevő felszíni installáció kialakítása és a zsinagóga három – már elhunyt – kiemelkedő kutatójának, Zolnay Lászlónak, Scheiber Sándornak és Budai Aurélnak emléket állító emlékkő elhelyezése van tervben. A zsidó örökség bemutatása fontos, ennek részleteit a Nemzeti Hauszmann Terv koncepciója tartalmazhatja majd, amely jelenleg még kidolgozás alatt áll.”

Tervrajznéző

Bánszky Szabolcs építész, a Mata-Dór Architektúra Kft vezetője, néhai Budai Aurél munkatársa mesélt a korábbi építészeti elképzelésekről. Elmondta, hogy 2010-11 táján kereste meg Budai Aurél Czétényi Piroska ajánlásával. A zsinagógával kapcsolatos elképzeléseihez kért szakmai segítséget az építészmérnöki irodától. A 2011-ben megalakult Schulhof Alapítványtól kaptak megrendelést a rekonstrukciót előkészítő tanulmány megírására. A rekonstrukcióban, úgy remélték, benne lenne a BTM is. Az elkészült tanulmány az esetleges felújítás műszaki, pénzügyi és időbeli ütemezési vonzatait foglalta össze. Egyeztettek az illetékes szakhatóságokkal és árajánlatokat is gyűjtöttek. A végleges tanulmány 2012 nyarán készült el. Idáig tartott az ügy, mert a Schulhof Alapítványnak sem volt annyi pénze, hogy ebből sokat tudott volna finanszírozni, és a megvalósításhoz a készség hiányzott hatóságok részéről.

Budai Aurél több ízben építészetileg is foglalkozott a dologgal. A 2000-es években egy tanulmányt készíttetett a Hinterland Mérnöki Iroda Kft-vel: a zsinagóga ütemezett műszaki helyreállítási elképzelését vetették papírra. Ez a helyreállítás szintjét, mértékét több változatban tartalmazta. Teljes rekonstrukció volt a maximális elképzelés, de egy másik változat a lapos tetős lezárást tartalmazta, egy harmadik pedig csak egy megnyitott feltárási területet valamilyen időjárás elleni védelemmel, megtekintésre alkalmas módon. Ezek is az íróasztalfiókban maradtak. A Hinterland kft tulajdonosa elhunyt és a cég is megszűnt.

Budai Aurél kétnyelvű kiadványát a „Középkori zsinagóga a Budai Várnegyedben” címmel 2007-ben a Budapesti Városvédő Egyesület adta ki. A kötet leírásokat tartalmaz vázlatrajzokkal arról, hogy mit lehet kezdeni a zsinagóga terével, hol lehet bejáratot nyitni, mivel a zsinagóga hat méterrel lejjebb van, mint a mostani sétány járdaszintje. A Táncsics utca és a Babits sétány közötti háztömb várfal felőli oldalán van a zsinagóga egy része: a régi női imaterem helyisége esik egy mostani épület egyik része alá. A zsinagóga nagy tere az épület előkertje alatt van. Így két dolog okoz műszaki problémát: az egyik a meglévő épülettel való átfedés, a másik a szintkülönbség a mostani terepszinthez képest.

A zsinagóga fölött jelenleg álló épületek védettek, de nem mindegyik és nem egyformán. Ezzel is foglalkoztak: teljes rekonstrukciónál néhány lakás ellehetetlenülne, ha visszaállítanák a zsinagógát.

A projekt kivitelezése 2012-es nettó áron kalkulálva a 400-500 millió forint, amennyiben a „legegyszerűbb” változat valósul meg, ami a zsinagóga nagyterének feltárását, állagvédelmét, bemutatását jelenti. Az annak idején elgondolt teljes körű program költsége eléri a 1,5 milliárd forintot: feltárás, restaurálás, visszaépítés, bemutatás, hasznosítás (múzeum, rendezvényterem, közönségforgalmi létesítmények építésével). A kivitelezési ütemterv 2012 végétől 2017 közepéig szólt.

Az imaház funkció helyreállítására nem volt igény: inkább egy kiállítótérben és rendezvényközpontban gondolkodtak. Ehhez szükséges háttér helyiségek, mosdó, raktár kerültek szóba, illetve a zsinagóga magas tetejének visszaépítése esetén ott egy előadótermet és irodákat tervezett Budai Aurél.

Budai Aurél 2012 októberében hunyt el. A tanulmány birtokában ezután Yossi Ben-Nun próbált további támogatókat keresni. Készítettek továbbá kétnyelvű angol-magyar szórólapokat: ezeket Ben-Nun hordta magával, próbálva népszerűsíteni az ügyet. Miután azonban támogatás híján nem tudnak előrelépni, eltűnődtek azon, hogyan lehetne olyan részt kiragadni, ami befogadhatóbb a külső szemlélő számára. Ekkor merült fel, hogy ne a teljes rekonstrukcióval kezdjenek „házalni”, hanem csak egy feltárással, bemutatással, vagy – még inkább redukálva a rövid távú elképzeléseket – csak valamilyen jelet helyezzenek el az eltemetett zsinagóga fölött. Egy kis emléktábla ötlete merült fel, mely megemlíti Budai Aurél személyét és a zsinagógát.

Bánszky Szabolcs úgy véli: „Most, hogy elindult a budavári terület nagyvonalú rekonstrukciós programja, a Hauszmann-terv, ennek része a zsinagógához közel eső Táncsics börtön rekonstrukciója is: megpróbálhatnánk rácsatlakozni erre, a munkálatokat át lehetne terjeszteni ide is. A rekonstrukciós programban meg van említve a zsinagóga. Ebbe már lehet kapaszkodni. Volt konferencia is a vár rekonstrukciójával kapcsolatban, és elhangzott ez a téma is. Az ügy kulturális turizmus részét kellene hangsúlyozni.”

„A Babits sétányszakasz kiesik a Budai vár fő nyomvonalából. Egy zsinagóga, mint kulturális emlék, várforgalom-élénkítő szerepet tölthetne be, ha a turisztikai vérkeringésbe bevonnánk ezt a szakaszt.”

Alapítvány a betemetett zsinagógáért

A New Jersey-ben bejegyzett Schulhof Alapítvány honlapja, a www.buriedsynagogue.com szép, alapos, jól strukturált. Az alapítvány tiszteletbeli elnöke: Dr. Vízi E. Szilveszter, az MTA korábbi elnöke. Nemzetközi tanácsadó testületének elnöke Yossi Ben-Nun, a tanácsadó tagok között van Deák Gábor (Magyar Zsidó Kulturális egyesület – MAZSIKE), két legendás tagja már elhunyt: Dr. Budai Aurél és Dr. Czétényi Piroska.

Vízi E. Szilveszter professzor hangsúlyozta, hogy a MAZSIKE elnökével, Kirschner Péterrel együtt ismételten a kormányhoz fordultak, hogy ezt a hihetetlen kulturális értéket próbálják legalább részben megmenteni, hiszen ez nemcsak a zsidóság, hanem, „a magyarság és az európai kultúra csodálatos remekműve. A XV. századi zsinagóga őrzi a kor kulturális és építészeti maradványait és emlékét. Idegenforgalmi, turisztikai szempontból is jelentős értéke a várnak, Budapestnek, Magyarországnak és Európának. Már méretei okán is – hiszen a prágai zsinagóga kicsi ehhez képest. A magyarság befogadó voltának is szép emléke egy askenázi zsinagóga! De irodalmi és történettudományi szempontból is fontos, hiszen a Mendel Jakab által felépített zsinagógát és palotát lerombolták, amikor a Szent Liga csapatai felszabadították Buda Várát. Utolsó rabbija írt egy könyvet róla, és ez külön történeti jelentőséggel bír. Ez volt az egyetlen dokumentum, ami megemlíti, hogy itt egy fantasztikus zsinagóga állt. A zsinagógát legalább részben meg kell menteni, de elsősorban az emlékét kell a köztudatban tartani: íme, itt van a XV. századból egy építészeti remekmű, amely jellemzi Mátyás korát. Turisztikailag is fontos, hogy a Mátyás templom és a Dísz tér után végre a várnegyed északi részén is lehetne egy újabb turisztikai látványosság.”

Az éppen Magyarországon tartózkodó Schulhof Barbara elárulta, hogy 2011-ben igen lelkesek voltak, családilag a Várba látogattak, létrehozták az alapítványt afféle romantikus kezdeményezésként. A honlap elkészült, a tanulmányt megrendelték, ám a kezdeti lelkesedés alábbhagyott. Az USA-ban kevéssé ismerik az alapítványt, amely nem tőkeerős és fundraising szervezetnek sem tekinthető, de az ügyet egy ernyőszervezet égisze alatt tudnák segíteni.

***

A Zsidó Közösségi Kerekasztal legutóbbi ülésén Latorcai Csaba helyettes államtitkár megemlítette, hogy az EMIH anyagi támogatást helyezett kilátásba a budai zsinagóga felújítására. Megkerestük ez ügyben Köves Slomót, az EMIH vezető rabbiját, aki ennyit válaszolt: “Jelenleg a pontos igények és a források lehetőségeinek felmérésénél tartunk. Nincsenek még konkrét számok. Akarat van.”

Történelmi háttér: Budai zsidók és zsinagógáik a középkorban

A budai zsidókat IV. Béla a tatárjárás után telepítette le a mai Szent György utca területén, 1251-ben szabadságlevélben biztosította zsinagógaépítési jogukat is. Az első budai zsidónegyed a Fehérvári kapu közelében volt, amit Zsidó kapunak hívtak. Itteni zsinagógájukról a Képes Krónika egy 1307 évi epizóddal kapcsolatban ad hírt. Maradványait és a Szent György utcai mikvét egy évtizede találták meg a régészek. A vár tövében lévő zsidó temető legrégebbi sírja 1278-ből való.

1360-ban Nagy Lajos király kiűzte a zsidókat, de 1364-ben visszahívta őket. Tárgyi bizonyítékok ma már cáfolják a korábbi feltételezést, hogy a zsidókat ekkor telepítették volna a mai Táncsics utcába, a későbbi zsidónegyedbe. A mikve aknájából és kutakból előkerült tárgyak alapján világos, hogy a Szent György utcai zsidó negyedet a XV. század elejéig használták. A másik, későközépkori zsidó negyed a mai Táncsics utcában jött létre. Elnevezése Zsidó utca volt.

1410-ben Zsigmond királyt német-római császárrá választották: ő Budát tette meg székhelyéül és palotaépítkezésbe kezdett; a környékről elköltöztette a zsidókat, hogy a főuraknak legyen telkük a palota körül. Az 1400-as évek elejéről származik a Táncsics utca 26. sz. alatti lakóház földszintjén az a kis imaház, amelyet később a „szírszefárd” zsidók használtak. Ez a ház volt később Mendel Jakab lakóháza.

Hunyadi Mátyás hozta létre a zsidóprefektúra hivatalát, amely 1526-ig állt fenn: élére zsidóprefektust nevezett ki a budai Mendel Jakab személyében, aki 1516-ig látta el feladatát, de tisztsége a Mendel családban öröklődött. A prefektus fő feladata az adók beszedése volt. Mendel Jakab reneszánsz főúr és pénzember volt: 1476-ban 31 tagú lovas bandériummal fogadta a városba érkező Mátyás királyt és Beatrixot. Palotáját a zsidónegyedben bővíteni kívánta: megvette az utca másik oldalán levő házat, egy híddal köttette össze az első emelet magasságában a két épületet, biztosítva a prefektúrával a kapcsolatot. 1461-ben palotájához csatolva építtette fel – a mai Táncsics utca 21-23. számú ház udvarának helyén – a budai hitközség askenázi rítusú nagyzsinagógáját.

A hatalmas és gazdag ornamentikájú imacsarnok a kor európai zsinagógái közül is kiemelkedett. Csúcstechnológiával készült az internacionális gótika stílusjegyeivel. Három középső kőpillér osztotta két hajóra, nyolc csúcsíves hálóboltozati mező fedte a 240 m2 alapterületű és 8,5-9 m belmagasságú teret. A zsinagóga déli fala mellett húzódott a női imaterem betekintő ablakkal, északi fala a várfallal volt azonos. A késő gótikus, flamboyant stílusú zsinagógát a királyi udvar mesterei építhették, eredeti formájában 1526-ig volt használatos.

1526-ban II. Szulejmán a város zsidó lakosságát magával vitte Törökországba. Az elhagyott zsinagóga az ostromokban sérült, boltozata beszakadt. Buda 1541. évi elfoglalása után a szultán megengedte a budai zsidóknak, hogy visszatérjenek. A megrongálódott zsinagógát helyreállították. Ám sem pénz, sem szakember nem akadt a török Budán, hogy a beomlott boltozatot visszaépítsék, így vízszintes fafödémmel fedték le: fakontyos volt az imahely 1686-ig. Két rabbija ismert: Efraim ha-Cohen, Vilniusból menekült Halacha-tekintély, és veje: Schulhof Izsák, prágai születésű rabbi. Ő ha-Cohen rabbinál tanult, majd feleségül vette kisebbik lányát, Esztert. 1666-ban költözött Budára apósával, akinek 1678-as halála után átvette a közösség vezetését.

1686 a budai zsidóság tragédiájának éve volt. A Szent Liga csapatai hosszas ostrom után kiverték a törököket a városból. Az azt követő gyilkosságoknak volt szemtanúja Schulhof Izsák. Kalandos úton megmenekülve Nikolsburgban írta meg a Budai Krónika címen a budai zsidók és családja pusztulását: az ostromlók benyomultak a várba, a zsidó lakosság a katonák elől a zsinagógába menekült, üldözőik lemészárolták őket és felgyújtották az épületet.