7 pont a neológiáról

Az OR-ZSE rabbijának hozzászólása a neológia helyzetéről folytatott vitához.

Fináli és Frölich kollégáim levélváltása kapcsán az éles szemmel megáldott olvasónak úgy tűnhetett, hogy nézetkülönbségek mutatkoznak közöttük. Ilyen nézetkülönbségek régebben is előfordultak, és napjainkban sem csak a két említett és általam nagyrabecsült rabbi között vannak jelen. Szándékosan visszafogott a megállapítás, mert ezzel is érzékeltetni szeretném, hogy ezt egyáltalán nem gondolom problémának, sőt.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a sokféleség, a központi előírások kényszerétől mentes vita és a zsinagógai közösségek vallási önállósága nélkülözhetetlen számunkra, mert ez teheti lehetővé, hogy a jelenleginél jóval többen leljenek otthonra közös gyökerekkel rendelkező, egymástól mégis világosan különböző közösségeink egyikében.

 

(1)

Tapasztalatom szerint a rabbik abban egyetértenek, hogy a neológia lényege a Tóra és a háláhá iránti hűség, valamint a világ iránti nyitottság összeegyeztetése. Egyes kollégáim a konzervatív irányzat izraeli változatát érzik magukhoz közel, míg mások inkább a modern ortodoxiával szimpatizálnak. Ez nagyjából összhangban van a zsinagógai közösségek híveinek ízlésével is. Nem micvatartásról vagy felkészültségről beszélek, hanem ízlésről. Fontosnak gondolom az ezen irányzatokkal fennálló hasonlóságok felismerését, nemzetközi kapcsolataink erősítését, és azt, hogy ki-ki úgy követhesse a saját meggyőződését, hogy közben tanulhassunk is egymástól.

 

(2)

A zsidó életforma az egész életet, napjaink minden percét áthatja a felkeléstől a lefekvésig: bármit teszünk is éppen, mindig az Örökkévaló színe előtt állunk. Ezért sem akarjuk, hogy elváljon egymástól az, ahogy a zsinagógában viselkedünk, és ahogy egyébként élünk. Nem heti vagy évi pár óra ünnepélyes parancsolat-tartást kell kínálnunk, hanem a gazdag és eleven zsidó élet lehetőségét.

 

(3)

Reményeim szerint a neológ rabbik mindegyike számára öröm látni a zsidó közösség sokszínűségét. E közösség egyesítését csak a különbségek elfogadása teszi lehetővé, hiszen nem kell mindenben egyetértenünk ahhoz, hogy együtt tudjunk működni.

 

(4)

Részben már jelen van, de teljes egészében inkább megvalósítandó célként tekintek a következőkre: A neológ zsinagógák és rabbik között nincs hierarchikus sorrend, egymás döntéseit tiszteletben tartjuk, és csak a közösség egészének ügyeit érintő kérdésekben (betérés, temetkezés, kásrut) kell konszenzusos döntést hoznunk.

Véleményünk szerint a holokauszt pusztítása, a zsidó közösség számának és helyzetének gyökeres és visszavonhatatlan megváltozása a neológ gyakorlatot sem hagyta érintetlenül: nem tudunk és ebből következően nem is akarunk teljes egészében áldott emlékű nagy- és dédszüleink szokásai szerint élni. A múlt nem ad sorvezetőt a kezünkbe a jelen megértéséhez, de inspirációt meríthetünk belőle: úgy szeretnénk saját korunk felé fordulni, ahogy egykor, a maguk idejében legközvetlenebb elődeink és tanítóink – „a valóság iránti alázattal” – tették.

 

(5)

Nem tartom szükségesnek, sőt, nagyon elhamarkodottnak gondolnám, ha a következőket pontosabban kellene definiálni: Fontosnak, sőt elkerülhetetlennek tartjuk a zsinagógák oktatási szerepének megerősítését. Közösségünk elemi érdeke, hogy a zsidóság iránt elkötelezett gyermekek, a vallási életben aktív szerepet vállaló és a hagyományt értő nők és férfiak száma folyamatosan növekedjen.

 

(6)

Egyetlen kollégám sem mondott soha mást négyszemközti beszélgetéseink alkalmával, ezért bízom abban, hogy közösen valljuk: Vegyes házasságokból született barátainknak tudniuk kell, hogy örülünk, ha köztünk vannak, ismerjük és értjük nehézségeiket, várjuk őket zsinagógáinkba és Ábrahám szövetsége teljes jogú vagy reménybeli tagjaiként tekintünk rájuk. Ugyancsak örömmel látjuk nem zsidó barátainkat közösségeinkben, a neológ zsinagógák nyitottak a szó minden értelmében.

 

(7)

A tikkun olám, a világ megjavításában való aktív szerepvállalás eszméje sem idegen egyikünktől sem, mert a neológia számára ismert, hogy a magyar zsidóság egy tágabb, elsöprő többségében nem zsidó nemzeti közösség része. Nem kívánjuk bizalmatlansággal elszigetelni magunkat a minket körülvevő világtól, fel kívánjuk vállalni felelősségünket minden honfitársunkért a neológ zsidóság legszebb hagyományait követve.

Összegzés gyanánt: Áldott emlékű bölcseink jól tudták, hogy ha a hagyomány megmerevedik, akkor kiürül és érvényét veszti. Hisszük, hogy múltunk közös örökségéhez úgy maradhatunk hűek, ha a jelen kihívásaira kellő figyelmet fordítva és azokra reagálva erősítjük közösségeinket.

A szerző főrabbi, az Országos Rabbikéző – Zsidó Egyetem zsinagógájának rabbija.